Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 36 —• tozott"; majd városunk szebb jövőjére ürítette borát. Vámbéry Ármin Fejérvár fiaira ivott, kik felfogták Horvát István érdemeit, mint olyanét, ki már akkor belátta, hogy a magyar nemzet őshazája keleten fekszik. Kamermayer Károly a főváros közönsége nevében éltette városunkat. Dr Kerékgyártó Árpád, az egyetem nevében hazafiúi érzelmektől áradó hatalmas beszédben, mely hiven visszatükrözte a tanítvány hódolatát is, emelt poharat Horvát István emlékezetére, jeles fiának Árpádnak, „ki először adta magyar nyelven a diplomatika kézi könyvét", egészségére s városunk lelkes közönségének jólétére. Való Simon a Szt. István-lársulat küldötte, Sinior Jáuos hercegprímásra mondott felköszöntőt, ki szintén városunk fia és Székesfejérvárra, mely nagy szülöttekben oly gazdag. Pribék Antal Pauer János püspököt éltette, Zichy Jenő Fejérvárra emelt poharat; beszéde alatt érkezett Szabadka városnak városunk közönségét üdvözlő távirata, melyre válasz küldetett. Seidel Lajos a magyar kir. honvédséget éltette sikerült felköszöntőben, mire llollán Ernő következő szellemes, s a polgárság és katonaság közt fenálló barátságos viszonyt jellemző beszéddel válaszolt: „Hölgyeim és uraim! A rokonszenves felköszöntést, melylyel a városnak érdemes kapitánya bennünket megtisztelni szíveskedett, magam és társaim nevében meleg köszönettel viszonzom, és hozzátehetem, hogy a mai ünnepélynek emelkedett hangulatában mi katonák is őszinte részt veszünk. A mi magát ezen ünnepélynek jelentőségét, összejövetelünk tulajdonképeni célját illeti, megvallom, hogy a sok szép gondolatok közt, melyek kifejezésre jutottak, volt különösen egy, mely figyelmemet leginkább lekötötte, hogy t. i. az esetben, ha jeles férfiak emlékezetét méltóképen megtisztelni kívánjuk, nem elég, hogy csupán csak az általuk elért vívmányoknál megállapodjunk, de sőt kell, hogy számbavegyük a nehézségeket is, melyekkel rögös pályájukon megküzdeni kénytelenek voltak. Az épületes emlékbeszédek, melyeket ma hallottunk, méltóképen kiemelték nemcsak az érdemeket, melyeket Horvát István a magyar nyelvnek és tudománynak fejlesztése körül szerzett, de élénk színekben tüntették fel előttünk a balitéleteket, sőt méltatlankodásokat is, melyekkel kortársai részéről nemes törekvéseiben találkozott — A hálás utókornak volt tehát fentartva, hogy a hazáért és nyelveért lelkesülő tudósnak igazságot szolgáltasson, s e város lelkes közönsége régi traditióihoz hiven járt el, midőn hazafias érzületének sugallatát követve, dicső szülöttjének emlékezetét országos ünnepély rendezésével tisztelte meg. Midőn Gambetta évekkel ezelőtt a párisi Sorbonne ünnepélyén megjelent, azzal üdvözölte az egybegyűlt közönséget, hogy Francziaország jövője a tudományban rejlik. — Horvát István a tudomány hatalmával küzdött hazájának dicsőségeért, nemzetének jobbléteért. Hosszú évek sora választ el bennünket