Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 32 —• Székesfehérvárott, 1884. május 11. „Te magyarvédö ! munkádnak örülhetsz ; — -- nemzeted áldását nyerted; Neved élni fog értté, mig magyarul szólunk." HORVÁT ENDRE 1. Légy üdvözölve ős királyi város, Dicső, szent hamvak temetője te! Földed, a melyen uj nemzedék jár, most — Érezze meg, hogy mért van ünnepe. Ha szive volna, az is megdobbanjon, Ott lenn a mélység sötétségibe ; Sírboltjaiból fris virág fakadjon Egy nagy fiadnak dicsőségire ! 2. Bérezed nincs bár, mely viszhangot kiáltson, Védő-falad ledönték századok; De hired ott él főben, szivben, szájon, Mely az egész hazára felragyog. S ma, hol királyok trónja állott hajdan, A honszeretet tartja ünnepét: Alba Regia zeng ünnepi zajban, Koszorúzván egy nagy fia nevét. 3. Nem, nem enyészik el az ősi emlék, Mely mnltadat — jövődnek adja át! Hát gyönge szóm' is kell, hogy visszazengjék Kebleitek, mint Amphion dalát! H'szen szivetek, mihez szól dalom ma, Egy-egy oltárkő, — rajt' az áldozat: Közérezés, mely lobog egy halomba, S iyy még magasabb, tisztább lángot ad. 4. Ünnepre fel hát Fehérvárnak népe: Ünnepelni a nagyot, a dicsőt, Ki a világba e hajlékból lépe, Egy - im lezajlott nagy szád előtt!... Oh, mennyi gyász vonult el itt azóta, S mennyi örömnek kora sirja lett; Redőit a kor hány homlokra rótta Bánatban a hon balsorsa felett!