Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 28 —• kötetü könyvtárt, melyet a dicső emlékű József nádor nyolcvan ezer forintért állított a múzeum könyvtárába, mely összegből azonban a boldogult családja jóval kevesebbet kapott meg. E gyűjteményben vannak bámulatos szorgalommal készített iratai is. Ezeket Horvát nagyságának méltatásánál lehetetlen számításon kivül hagyni. Legnagyobb részök meghaladott állásponton van. Sokban, főleg az irodalom- és műveltségtörténetre vonatkozólag máig ismeretlen és becses adatokat szolgáltat. S azért Horvát szellemének hódolok, ha ez ünnepen lelkesedéssel hangoztatom a nemz. múzeum legújabb kiadványában nyilatkozó óhajtást, vajha a magy. tud. akadémia Horvát jelesebb kéziratainak kiadását felkarolná! S ha most még egyszer egy kissé magasabb pontra helyezkedve, visszatekintünk a megfutott pályára, Horvát életére, lehetetlen, hogy hazánk nagyjai közé ne igtassuk őt. Csekély kezdetből indult e pálya, de sok tehetséggel, magasztos célra irányzott akarattal. Azután rohamosan emelkedett, megküzdött az elébe vetett akadályokkal, korának bámulatára jutott, árasztott fényt és meleget s elért a dicső szellemek Pantheonába. Teljesültek rajta a költő szavai: „Te néked hálaadón kötend örök borostyánt szép hazánknak angyala tiszteletes hajadra." (Vitkovics) S mikor az ő vállain emelkedett nemzedék e borostyánt megtépni akarta, akkor is meg volt Horvátnak a költő ama vigasztalása: „Majdan felőlünk józan ítéletet csak a jövendők hoznak." (Virág.) A jövendő itt van. Horvát élete fölött negyven év bírálata hozott ítéletet. Ideje, hogy elfogúltság helyett tárgyilagos igazság Ítélje meg őt, mely nem huny szemet a nagy férfiú botlásai előtt, de tisztelettel, bálával ismeri el Horvátnak hazafias szellemét, rendkívüli tudományát, mély és jótékony hatását korára és az utónemzedékre. A mai ünnep tiltakozás azon vádakért, melyeket időnként Horvátra hangoztatuak, hazai ünnep, melyen a félreértés homályából kiragyogó érdem üli méltó diadalát. Ezen érdem örökítésére a dicsőült szülővárosa a haza osztatlan öröme közt kőtáblát állít ma emlékének, nevét azon lapra írja, melyen az álomból tettre ébredés korának nagy alakjai vannak följegyezve: Kazinczy, Révai, Széchenyi, Vörösmarty és a hazafiságnak annyi apostolai, nemzetünk oszlopai. De a kőnél maradandóbb emléket állítunk a halhatatlan névnek, ha szivünkbe véssük azt, erényeinek követésére buzdulunk, tanuljuk tőle szeretni a hazát, életet áldozni a közügyeknek, szóval tanulunk tőle: magyar lenni Legyeu velünk szelleme, míg „eljő a jobb kor", vagy a „nagyszerű halál"! És most hozzád fordulok érdemes hazafi, ngos Havranek József polgármester úr! Vezess bennünket a helyre, hol száz évvel előbb Horvát bölcseje ringott, mutasd meg a tájat, hol először üdvözölte a felkelő napot, hadd olvassuk az írást, mely századokon keresztül hirdetni fogja, hogy llorvát nagy volt, mert a hazánali élt. Éljen sokáig emlékezete!