Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 25 —• gyökeret vert azon ábránd hatalma, hogy a magyar nemzet legrégibb a földön és legdicsőbb az egész világon. Ez eszme bizonyítására annál több időt, erőt áldoz, minél számosabban fordulnak ellene, minél sértőbben kisebbítik a magyar nemzet ezredéves érdemeit a külföldi írók. Dacosan utasítja vissza az idegen felfogás sugalmait. Vizsgálataiban felkeresi a legritkább, legrejtettebb forrásokat, az európai irodalom egykorú és ősi emlékeit, a klasszikus írókat, a bibliát s a tévesztő adathalmazban maga is elejti a józan kritika alapját. Családi viszonyai megbomlanak. Utolsó pénzét is könyvekre adja. Óriási könyvtárt szerez, de lassankint öt, hat, héttagú családja nyomorral küzd. Néha napokon keresztül nem lát főttet a családi asztal. Adósságokba veri magát, melyekből csak nagy nehezen tud kivergődni. Minő lelki harc emészthette ekkor a családját hőn szerető apa szivét! Azonban ismét megenyhült sorsa. A harmincas évek elején átvette a „Tud. Gyűjtemény" szerkesztését. 1830-ban Révai tanító székét is elnyerte, előbb mint helyettes, 1837-től kezdve, mint rendes tanár. Többen akadtak, Maecenásai is: Ivubinyi Péter, kir. tanácsos, Mészáros József, székesfejérvári, Vass László, nagyváradi kanonok, Villax Ferdinánd, zirci apát, Széky orvos, Lapády József s mások személyében, kiknek neveit, itt örök emlékezet okáért felemlíteni hazafiúi kötelesség. 1836-ki országgyűlés pedig Deák Ferenc indítványára 2000 ezüst forint évdíjjal gyámolítá tudományos fáradozásait. S ezek az évek, 1830 tói egész haláláig életének egyik legfontosabb szakát teszik. Ez idő alatt teljesültek, leginkább nagy tanítványának, br. Eötvös Józsefnek, a mester holta utáu mondott ama szavai: „Nem volt tanítóink között, kitől annyian tanulták volna szeretni a hazát." Tanítványai három, négy évtized után is hévvel beszélnek róla. Ugy mondják, — hogy ö a magyar nemzetiség eszméjének apostola volt; — a régiség emlékeiről bizonyos vallásos kegyelettel szólt; a magyar nyelv és nemzet viszontagságos múltját és jelenét a szívnek legmelegebb ékesszólásával rajzolta. Mily alapos volt fejtegetése, mily gyújtó érzelmes, higgadt előadása, mily rendkívüli tudománya, az igazi szeretet mily erős köteléke fűzte őt hallgatóihoz, kiket honfitársainak, barátainak, a haza reményeinek nézett. Bizonyos atyai gyöngédséggel oltá beléjök a hazaszeretet magasztos elveit, hogy egykor díszei legyenek a magyar nemzetnek, a mint hogy lettek is. Tanítása nem maradt az iskola falai között. — Az életben is folyton oktatott. Egész élete, jelleme tanítás volt, nagy példa a követésre. Tanítványai bizalommal vették őt körül, mint egy második Révaihoz zarándokoltak hozzá, hogy hazafiúi áldását vegyék. Mindig és mindenütt hazafi kötelességet hirdetett. Az iskolában tanít, erősíti az ifjúságot a jövő megpróbáltatások elviselésére, szabad idejét a közmívelődés ügyének szenteli, kerüli a nyilvános politikai élet forrongásait, elvtársaival, barátaival tart összejövetelt, Reseta Jánossal, Vass 4