Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 19 —• felében kiveszni induló költészetünknek úgyszólván egyedüli jelesbje, Orczy Lőrinc, még a Tinódi, legfölebb Gyöngyösire emlékeztető Sándorversekben, gyarló rímekben jajongott a régi erkölcsök enyésztén. Sokszor erőt vesz rajta az idegen, főleg franciás szellem. — Ma Berzsenyi lelkével korholjuk a „romlásnak indult hajdan erős magyart", Vörösmarty eszméivel zengjük a hazafiúi érzelmeket, Petőfi lírájával éneklünk lágy dalt és szilaj éneket, Arany nyelvével s művészetével szállunk vissza a regék hónába, a Meotis tava mellé, Lajos király udvarába, Nápolyba, dalainak zenéjével hódít a költő „Murányi Vénus"t, énekel „Toldi szerelmet." S mi volt a drámai költészet száz évvel előbb ? A papi iskolákban megvunuló deák nyelvű párbeszéd s talán egyes magán és nyilvános helyeken úgynevezett komédiásoktól előadott darab. S ma egy Madách „Ember tragédiáját" tapsolja széles e haza a művészetnek emelt palotákban. Mondhatjuk, hogy a francia, ó-klassikai, népies iskolák helyébe költészetünkben egy egészen uj irány lépett: a magyar költészet iskolája. Mit mondjunk az „Eppur si muove" hőseiről? a művészet apostolairól? Még századunk elején is küzdöttek az Ínséggel, a közöny dermesztő alakjaival, kikre csak egy bizonyos sors várakozott: hogy földönfutókká legyenek. Ma egy Munkácsi vallja magáról önérzettel: magyar vagyok. S ha még tovább elmélkedünk a száz év alatt történteken, kitörő örömre kell gyuladni szivünknek haladásunk fölött. Rövid idő múlva ha fővárosunkat meglátogatja a nyugateurópai utazó, a testvérvárost egyesítő hidon, századunk egyik legnagyobb művén, áthaladva olvasni fogja egy felől: „A legnagyobb magyarnak;" más felől: „A haza bölcsének," S kérdeni fogja tőlünk, ki volt gróf Széchenyi István, ki volt Deák Ferenc?... akkor egy szent érzelem fog születni lelkünkben; és mi felszázad történetét mondjuk el vendégeinknek, hogy megértessük velők, kik voltak ők nekünk! Látom az ifjú gróf nemes alakját felemelkedni az 1825-iki országgyűlésen, — s az Apácai Cseri, Bod Péter, Bessenyei, Révai, Verseghy által hangoztatott eszme testet ölt magára Megszületik a reformkorszak. Világot lát az akadémia, mintegy belőle sarjad a Kisfaludy-társaság, erőre kap a testületi szellem s a legnagyobb magyar jóslata kezd teljesedésbe menni. Azonban nem sokáig tartott. — Egy balvégzet romboló hatalma zúdult szegény hazánkra. Vihar dúlt egy komor napon a hármas halom tájain s letarolta az annyi munkával ápolt vetést, a hazafiúi reményeket. Megszűnt az életkedv. Valamennyi házat gyászlepel vont be, minden szívben fájdalom ütött tanyát. Elhallgatott a költő, nem zengett a dal, csak nagysokára néha-néha a „madár" szólott „fiaihoz": „Fiaim, csak énekeljetek!" Nem akarom felszaggatni, Mélyen tisztelt Gyülekezet! a fájó sebeket, csak azt akarom kiemelni, 3*