Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1883

— 14 —• szolgálatjára állottak. — Egyforma könnyűséggel és szakismerettel használja s kezeli az ős Hornért, Herodotust, Thucididest, Xenophont, Arriont, Diodorus Siculust, Strabót, Ptolemaeust, Pliniust, a későbbi görög írókat Leo Sapienst, Constantinus Porphyrogenetat; a deák classicusok: Liviust, Tacitust, Cornelius Nepost, Plutarchust, Justinust, Reginot, Frisingai Ottót és az ujabb kor tudós történetírói közül sok számosokat. Átolvasott háromszázezer oklevélnél többet, így hozta létre ama munkákat, melyek messzeterjedő ismeretei s combinatióinak óriási tanúságai, melyekben fejtegeti keleti népünknek a hét törzs szerinti külön nevüket; alakulásukat; vándorlásukat; és minél inkább behatolt lelke az említett írók muukáinak ismeretébe: lelke annál inkább lelkesült; előtte a homály mindig jobban enyészett és a lepel, mely a magyar nemzet ázsiai őstörténelmét födte, szeme elül legördült, és ekkor írta „Történelmi Rajzolatját/ Minthogy pedig Horvát István tanulmányának megoldási tárgyán, lelkének egész odaadásával csüggött, elveket állított maga elé, alapot készített, melyre a nagy történelmi épületet fektette. Ő tudniillik ifjú korától kezdve, meg nem foghatta, hogy a magyar nemzet, mely Pannónia meghódításának idején, majd Constantinápolnál, majd Hamburgnál, majd ismét Páris előtt; majd Marseille környékén lobogtatta győzelmes zászlóját; mely majd a keleti, majd a nyugoti császároknak; majd a franczia, majd az olasz királyoknak volt frigyszövetségese; ő meg nem foghatta, hogy ez a nemzet Árpáddal hullott volna le, miként ő mondá, a magas égből Pannónia földjére.— Mert: okoskodásának fonalát tovább szőve; ha erősektől születnek a test és lélek természeti szabályai szerint erősek, a nagy tetteket végbevivő unokáknak nem lehetett egyszerű halászoktól, vagy pásztoroktól, és holmi gubás emberektől, mint azt némely írók állíták, származniok. Ide illik Horvát István ezen elméletéhez Horatiusuak ama remek mondata: L. IV. oda 4. Fortes creantur fortibus et bonis; Est in iuvencis, est in equis patrum Virtus: nec imbecillem feroces Progenerant aquilae columbam. Midőn Horvát nagy tudományának hire messze elterjedt az országban, mindig messzebb terjedett az ő tisztelői-, s barátjai- és pártfogóinak is száma. Hála Istennek! hazánk ege még a legborultabb időkben sem volt oly komor felhőkkel bevonva, hogy azon tudományt kedvelő s pártoló csillagok nem tündöklőitek volna. Találkoztak többen, kik lelkesen felkarolták igyekezetét, s további működésében neki ösztönül szolgáltak. — Majd fogok ezek közül némelyeket felemlíteni; de azok között, mint tündöklő nap ragyogott József főherceg, Magyarország dicső emlékű nádora Ő Horvátot kezdett működésének terén megbízta további tudományos buvárlatokkal, és gr. Széchenyi Ferenc, Széchenyi