Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 31 — Gyarmathynál, teszem, az at, et, ot képző „meghatározatlan jelentésű magánértőket alkot: falat, szelet (Nyvm. I. 318. 1.). Az -itő, -ető, -ito, -ato „sokféle jelentésű időszók részelményei: mulató, liúllato (Nyvm. I. 321.1.). A participiumok tovább-képzett alakjai közt ilyeneket is találunk: számadóné, késtsinálóné, hitetöné, utazóné (Yö. Beregszászinál a győző-dik, kezdő-dik, a győző kezdő participiumokból Yers. 102. 1.) Nyvm. 327. 1. (Máshelyt mégis így nyilatkozik: Igen hibáson kezdették a mái megnémetesedett Magyarkák mondani: Az én jó Barátném, a Varróné, Sógorné .. I. 55. 1.) *). Az -ag, -eg, -og, -ög képzőről ezt mondja: Valamit nagyzó, rémítő magánértő: fuvatag, balgatag, viszontag, balog (Nyvm. I. 343. 1.). Beregszászi sem tesz a funktió ügyében többet; a lehető legrövidebben, de mégis jelzi s elég szabatosan a funktiót itt-ott, p. -l-m abstrakte unalom: un (41. 1.) | g-l frequent. járogál ott gehen (Vers. 103. 1.) stb. 5. Révai nem mondta ki ítéletét a Dbr. gr. gyökszótára fölött. E részben való ilyen vagy olyan nézete kevés támogatásra lel az ilyen általános kifejezésben: „ab istis egregiis etymologis", a gr. Íróiról szólván (El. Gr. 395. 1.). Révai elveti a génit, é-nek a nő-né szóból való magyarázatát —• de nyilván való, hogy alaktani szempontból. Révai ez e-nek is személynévmási (ö) eredetet tulajdonít (El. Gr. 389. 1.). Verseghy volt az, ki Révai „etymologyizatiói" mellett a Dbr. grammatikáéinak is éles gunynyal neki rontott — de már a Tiszta Magyarságban (1805. 17. 1.). Ám nála, az ö gyökelvonásaiban is akadnak nyomok, melyek elég élénken emlékeztetnek a Dbr. gr. „haszontalanságaira", illetőleg kiinduló pontjukra — a gyökbeli egytagúságra. Ilyen nyomok: ár gy.: árok (T. M. 62. vö. D. gr. 245. 1.), al: alak (u. o. D. Gr. 242. 1.) ér: erő (T. M. 54. 1. D. Gr. 254. 1.) hal: halvány (T. M. 53. 1. D. Gr. 260.) fel: felhő (T. M. 54. 1. vö. Dbr. gr. 257. fel: felleg) stb.— A Mondolatra irt Felelet satirájának is anyagot szolgáltat e szótár L. a f. i. h. 88—89. 1. Gyarmathy általán nem sok kedvet érez az etymologizáláshoz, s ha, elvétve, megkísérli, a Dbr. gr. álláspontján éppen nem emelkedik felül: tébolygok = tétova bolygok | szomszéd = szómszedöje, azaz: a ki a kimondott szómat a számból mintegy kiszedi (Nyvm. I. 306.) süsd meg ízibe a hust, azaz süsd meg hamar, hogy maradjon meg az izibe, és nem veszesse el a hosszas sütés által az izit (II. 21.) V. ö. ízibe minden jó = Bis dat qui cito dat Ballagi M. példabesz. 3724. Nem tudjuk, egyenes befolyásnak, vagy puszta találkozásnak tulajdonítsuk-e Révai nyelvtudományi müveiben az ilyetén rokon, a Dbr. gr.-val *) Megyeri Nyelvpritye (1833.) már ilyeneket állít pellengérre: angyalné; sziizné, bájlóné, a túlzó neolog (Okos) szavai, ki „nyiltan kéri meg önét (Júliát). V. ö. ö és öné a kertben vannak — pr und sie sind im Garten; állítólag Széchenyi I. alkotása P. Thewrewk. A h. magy. elvei 72. 1. Birálója más nézeten van