Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 30 — E jelenség nem kerülte el grammatikusaink figyelmét. A töalak biztos ismeretének hiánya szülte ábrándos elméleteiket a nyugvó betűkről, így a nyugvó T"-ről is. A Dbr. gr.-ban e T^-es elmélet sajátos módon lép fel. Eleinte, alaktanában, nem igen akar tudni róla — a ló tó-féle névszók a pluralisban v-et vesznek fel (27. 1.), a leszen ige töalakjára megengedi, hogy az lev vagy lév vagy csak le lehetett (80. 1.) — a szóképzéshez érvén, minden megváltozik, a v egyike a három (h, v, j) szolgabetünek (151. 1.), melyek akkor élednek fel, midőn a gyökér „nevekedik" : lov-as; javall; aluv-ás; ev-és.. Az elmélet ím ezen külömbözését a Dbr. gr. története deríti fel, — nem egy szerző, nyelvész műve. Verseghynél is epenthetika littera a lovak és szövi-beli v pro lóak, szői (Prol. 48. 1.). Gyarmathy az aluvás, evés, levés (levő..) félék viszonyát az eredeti tőalakhoz nem fürkészi — hiszen törvénytelenek. Beregszászinál már egészen kifejlik a nyugvó hangok elmélete. Nyelvtanában a 8. §. vitatja ezt meg (Vers. 15—18. 11.). Külön értekezést is ír „a nyugvó v-röl". Tgy 1819. VII. 91. 1. s a nyugvó j'-röl. Tgy 1822. V. (L. Beregszászi Nagy Pál él. és munk. Imre S. 14. 1.). Révainál a halitusok alatt ilyetén nyugvó betűket (h, v, j, sz, z) kell értenünk. A Ti, v, sz nála is „ad motum veniunt, sonant... dum eaedem voces affixis increscunt vocalibus e. gr. méhek, lovak, művek .. A leszen, hiszen, eszik-igékben az sz in motu est, a lenne hinne, ennék comederet alakokban meg quiescit (El. Gr. 111. és 810. 11). Egyéb töalakokat illetőleg egymagára áll, s a többi mögött foglal helyet Gyarmathy elmélete a többes képzésről, ez, szerinte a vádlóból, a tárgyesetből, mint alapszóból fejlik elő, ugy hogy a t k-ra változik (I. 69. 1.). E tant Pereszlényitől veszi át „formatur autem is (num. plur.) ab Accusativo singulari mutató t in k (Corp. Gr. 421. 1.). A tárgyragos alakot veszi alapszóul Gyarm. a n. possessoris-féle gyűrűs, kapás magyarázatánál, itt a t aztán s-ve változik: gyürüt-8 (Nyvm. I. 348. 1.). A privativumok egyrésze szintén ebből indul ki: házat-lan, népet-ien (Nyvm. I. 91—92. 11.). A képző fnnlitiójánalc körülírása nem lehet ugyan tökéletes még a Dbr. gr.-ban: mégis nála jóformán megközelíti ezt a tökéletességet. így p. az -s képzőről azt mondja, hogy „jelent a Gyökérrel birót vagy bővölködést" fog-as, kots-is - futó-s-ben meg az értelmet neveli (169. 1.), mig a magyaros kékes-félékben „kitsinyítés" vagyon (325. 1.). A -ság -ség „jelent Gyökérrel való hövelkedést vagy annak mineműségét: ember-ség (163. 1.). V. ö. Révainál: -ség formativa substantivorum ex adjectivis potissimum et verbis significans in formativis suis, praecipue ab adjectivis eius rei copiam et abundantiam, quam ipsae radices denotant (Ant. 95. 1.) stb. Gyarmathy e tekintetben éppen nem versenyezhet a Dbr. gr.-val.