Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

ismertetésünk és bírálatunk tárgyát képező grammatikának a neve 3 nem tartozik a jobb hangzásnak közé. A Debreczeni grammatika, Toldy F. szerint, a csalatódik alak felállítása által iszonyú rontást vitt véghez a nyelv alkatán úgy, mint annak szépségén! Másfelül nevezett tudósunk, a mai felfogáshoz mért amaz igen problematikus dicsőség borostyánával övezi körül a Dbr. gr. nevét, hogy úttörő munka, mely első hirdette az elvont vagy ősgyökök létezését. Hogy azonban általán figyelemre méltó jelenség a magyar nyelvtudományban, onnan is sejthető, hogy a nagy Révai érdemesnek tartá a vele való foglalkozást; sokat nem hágy ugyan helyben benne, sőt egyenesen czáfol, ám vannak olyan pontok, oly kérdések is, melyekre nézve szívesen egyetért vele. Jellemző az is, hogy ily, részletekig menő, figyelmet az egykorú grammatikák közül egyre sem fordít Révai. Igaz, helyén van ama feltevés, hogy a Dbr. gr. e figyelmet tévedéseinek nagy dimensiójánál fogva is kiérdemelhette; és rá is kell hagynunk, hogy tévedései nagyok; ámde számba véve ama körülményt, hogy tévedései nem kizárólagos, hanem kortársaival közös, bár náluk tán más módon jelenkező tulajdonságai, mi természetesebb, mint azt gondolnunk, hogy grammatikánknak bizonyos, öt kizárólag jellemző előkelőséggel kell díszelegnie. E tanulmány első része a Dbr. gr.-val (megjelent 1795-ben) egymagára foglalkozik, a másik jelentősb kortársai társaságába viszi, hogy az öt megillető helyet számára kijelölje. Amaz ismerteti, ez bírálja. 1*