Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 18 — akár ezt akarták ezzel jelenteni, hogy szivébenn tisztaságnak kell lenni: akár ezt, hogy benne mások eránt másokbann is ö eránta munkálódik a szív" (296. 1.). Haj: hajadon-hajdan olim, pridem. „Tulajdonképpen ezt teszi: Leány korábann | és innen is látszik, mely nagy része vólt mindenkor a vén Asszonyoknak a Nyelvtsinálásbann" (297. 1.). Fog: dens főmunkája lévén a megfogás, innen jöttek: fog, capit; fogad, recipit, vovet (299. 1.). Bán („tót-szó") „nagyúr" — szárm. bánt „hoc agit, quod Bán, laedit vexat". Csaba (Atilla egyik fiának a neve): csábít- (300. 1.) (Vő. Toldy. A m. költ. kk. 68. 1.). Lótni-futni, „Lottói: ki Sodomából futott (301. 1.). A Dbr. gr.-ban az orthologia. A Dbr. gr. „Toldalékainak" egyikében — az ötödikben — „a magyar nyelv regulái (v. Analógia) ellen tsinált új szókat" veszi bonczolókés alá. Némely szóban a képző funktiója nem illik az alapszóhoz, — másiknál az alapszó esik kifogás alá. Elitéi egypár összetételt az egyes alkotó részek jelentési viszonyának inkompatibilitása miatt; a praepositiók helytelen alkalmazására is már ügyet vet. így kárhoztatja állományt a jelzettük első szempont alatt; a mány k. n. acti k. „végbe vitt munkát" jelent, innen a bizonytalanság képzetével járó Hypothesisre helytelenül foglaljuk be (304. 1.). Nem jó a kéremény, postulatum, sem (313. 1.). Helytelen az urodalom „domínium" jelentéssel; alapszava főnév, mint fejedelem, princeps-nél, fő, fej; valamint ez nem principatus, úgy urodalom sem jelentheti a dolgot, birtokot (326. 1. De 1. Kisd. sz. 260. uradalom: nagy birtok, nagy jószág). Felület; az alapszóul szolgáló fel igekötö miatt nem helyes (309. 1.). A foglalat a tartalmat nem fejezi ki, alapszava foglal = occupat; a könyv, mint ilyen, nem foglalhat egyebet helynél (310. 1. De 1. Beregsz. Yers. ein. magy. Gram. 45. 1. foglalat, der Inbegriff, Lihalt). Helytelen összetételek: Elöértések „praecognita". Értés — u. i. — nem azt teszi, a mit érteni, tudni kell; hanem jelent az elmébenn magábann való tselekvést vagy tulajdonságot. „Elöértés csak úgy jó, ha előértem jó. Már pedig ez nem jó." Az elő praep. perfectio jelentéssel bír. Előfizetem is voltaképpen „tellyeséggel megfizetem." Előfizetés tehát nem = praenumeratio. Előbeszéd sem jó Praefatio h. (307.) Helytelenek: eszközölni (ész-fköz „médium mentis, ingenii"), nyelvmívelés (mível-igét csak természeti tárgyakra használván 322—324); szótár (a tár „mindenféle enni innya való dolgot jelent" 260. 1. Vö. Nytud. közi. VI. 315. 1. „onus, merx" az alapjelentése). Helytelenül használatos a be igekötö végez-ige mellett „a hol még be vagyon, ott nints vég, a hol pedig vég vagyon, ott már a be elhagyódott." (305. 1.) A perfectiot ezek jelentik: el, meg, le, ki (308. 1.).