Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1882

— 16 — • N. verb. ny, ány, ény rrx közbejárulóval: tudo-rn-ány; v közbejárulóval e képző „mássalérthetöt formál" —hal: halo-vány (168. 1.). A hatalom-félékben meg a 1 a közbejáruló, mint érdem-ben a <1 (168. 1.). A fosztó képző -ICLTL -Zen t közbenjárulóval: lát-at-lan (170. 1.). Hibás képzői: a, e: szolga „a kit szólítanak" | tsizma „a csiszolástól" (167. 1.) | a gy töl-gy tel, töl, tői (u. o.). Hibás képző: tz suhan-: sulian-tz (170. 1.) j a tza, tze — it: it-tze, mér: mér-tze (u. o.). — A denom. igék képzőit illetőleg frequentativ az ag, eg, og, ög — tsepp: tsep-eg fa : fa-r-ag (r közbejár.). Frequentatiót, vagy a Dbr. gr. értelmezése szerint „valamivel gyakorta való bánást, munkálódást vagy a Gyökér gyakorlását" jelenti a -z (illet, -az, -oz, -öz): kenyerez | ér: ér-k-ez (165. 1.). Frequ. az <C^ász, <^ész-k. vad: vad-ász | nő vagy né: nő-sz. Az -1 valamivel bánót jelentő igéket alkot: kapa: kapál j szem: szemI-él (1. kjár.). Az >\aii, <^en momentan-féle, dob: dobban; „hirtelen való tselekedetet jelent (165. 1.). A deverbalis igeképzői, jelentésök szerint, inchoativ, frequ. caus. „tselekedtetö", potentialis, passiv (t-atik t-etik, ódik, ődik) desiderativ és diminutivák (lép-ént) (166—167. 11.). Inchoativ-féle a szól-lal | löv-el || állap-odik | folya-m-odik (m kj.) 166. 1. A frequent. képzőket kimerítően közli p. fal-dos j fuj-do-gal (d kjár.). Említést érdemel hogy az esz-, vesz-, visz-, alusz-, nyugosz-félék váltakozó képzőit frequ.-nek fogja fel (122—123. 11.). A Dbr. gr. gyök és etimologikus szótára. A Dbr. gr. elvont gyökereit már a szóképzésben megállapítja nagyrészt. Toldalékában betűrendben közli azokat, szám szerint mintegy 37-et. Az elvont gyökerekből való származtatások magyarázatában a népetimológia álláspontjánál nem emelkedik fellebb. A gyökerek származékainak csoportosításában egyedül a morfologiai egyezés vezérli; felhasználja a szóképzés eredményeit; latba veti az analógiát; mindezen eszközökkel igyekszik — törik-szakad — a gyökérre dekretált jelentés és a származék jelentése közti űrt áthidalni. Pl. al gyök „inferior, iníimus" — szárm. ál „tectum quid vei ficturn, inferius absconditum | szárm. ál-n-ok (n közbejár.) (242. 1.). Bu gy. „természeti hang, mellyet okoz valamelly kiforró, felemelkedő és ismét leülepedő nedvesség mint a viz" — szárm. búz: bu-úz (vö. falu: faluz) exit, erumpit: búza | buzog-ány „mert azt haragjábann, megbusultábann vettefel a Magyar, vagy pedig, mivel azt vért buzogtat" (248. 1.). Hat „sex" er. jelentése penetrare, potentem esse — szárm. határ „a meddig hat, terjed a föld, mező"; képzésre nézve összeveti a huszár-val „a kit minden 20-dik háztól adtak (264. 1.).