Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 74 — határoztatott meg. Ezen mérlegezés gyakran alkalmatlanná válván, az elmés phoeniciaiak megkezdték a karika pénzeket és a nevezett érczdarabokat bizonyos jegyekkel ellátni, melyek után azoknak súlya és értéke azonnal meghatározható volt. Később a népek korong s a mai pénzekhez hasonló alakú érmeket készítettek. Ezen ujabb pénzeiket szintén bélyeggel látták el s igy azok czimerszerü jelekkel birtak, melyekkel pénzeiket egymástól megkülönböztették. Így az aeginai pénzeken tekenős béka volt, a rhodusi pénzeken rózsa, az athenaiakon olajos korsó, az ephesusiakon méh, a melosiakon alma stb, mely czimerekről azonnal ismerték minden pénznek hazáját. Kezdetben a vert pénznek csak egyik lapján volt kép vagy veret, a másik oldal belapult volt, csak később jött használatba a mindkét oldali veret. A görög pénzekre leginkább istenfők verettek, a kis-ázsiai pénzekre leggyakrabban állatok verettek vagy képzeleti teremtmények, mint sphinx és grif. A romaiak pénzeikre Janus kettős arcza helyett később Minerva sisakos fejét, majd hajóormot vertek. Azon szokás, hogy a pénzeken az állam-fejének arczképét tüntetik föl, állítólag Ázsiából származik. Artaxerxes korából való pénzeken egy térdelő királyi alak gerelyt vet. Innét magyarázható meg Agesilausnak azon mondása, hogy őt harminczezer ijász győzte le, értvén alatta azon 30000 arany pénzt, melyet a perzsák a szövetséges görögöknek fizettek, hogy őt elárulják. A görög pénzverés legfőbb korszaka összeesik a görög művészet virágzási korával, mely tartott Periclestől Nagy Sándorig. A görögöknél Nagy Sándor volt az első, ki pénzeire saját arczképét verette. Az ókor különböző népei közöl a görögök és romaiak voltak azok, kiktől legtöbb pénz maradt az utókorra s kiknek pénzrendszerét a fönnebb közölt általános adatokon kiviil az egykorú írók nyomán legbiztosabban követhetjük. A többi népek u. m. a zsidók és szomszédos nemzetek úgyis nagyobbrészt a görög és romai pénzeket használták. A görög nemzet pénzrendszere. Görögországban a törvényes fizetési eszközt (Valuta, Wáhrung) mind végig az ezüst képezte. A különböző görög államok birtak ugyan mindnyájan pénzverési joggal, legkiválóbb és legelterjedtebb volt még is az atticai pénz, mely oly finom ezüstből veretett, hogy az atticai pénzek mindenütt még idegen államokban is nagy keresletnek örvendettek s a legnagyobb szívességgel fogadtattak. A központi államhatalom őrködött a fölött, hogy az atticai pénzek súlya és finomsági tartalma folyton tisztán tartassék, azért Athén történetében nincs is szó az állam részéről való pénzhamisításról, csak egyszer fordult elő a pelo-