Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 73 — kéletesitett pénzverő-gépek oly sebesen működnek, hogy egy nap alatt egyetlen géppel 20,000 pénzdarabot is előállíthatni, ha csak a pénzverde nincs híjával az anyagnak. Miután egy pénzverde fölállítása tetemes költséggel jár, azért a kisebb államok, nagyobb államok pénzverdéiben veretik pénzeiket. A pénz történeti fejlődése a legrégibb időktől egész a romai birodalom megdiiléséig. Ha a vert pénzek fejlődését kutatjuk, annak eredetét a legrégibb korban találjuk. Khinában 1120 évvel Kr. szül. előtt vertek már ezüstből pénzt s törvény hozatott arra, mely szerint egy uncia ezüstből 24 kerek pénz verendő. A bibliában is számos adat fordul elő a vert pénz használatáról. Igy Abimelek Sáráhnak ezer ezüst pénz adott; Ábrahám Hebron szántóföldjéért negyven zsák oly ezüst pénzt adott, mely akkor az adás-vevésnél szokásos volt, (Genes. 23. k. 8—11. v.) Homernél több helyen említetik az arany és ezüst pénz használata, igy pl. hogy Agamemnon lecsillapítsa Achilles haragját, számos ajándékkal kínálta meg őt, többi között tiz arany talentummal. (Ilias IX. 5.) Priamus, hogy Hector testét beváltsa, Achillesnek egyéb ajándékok között tiz arany talentumot ajánlott. (Ilias XXIV. 7.) Ezen pénzekből nem maradt ránk egy darab sem. A legrégibb ránk maradt pénzek, melyek jelenleg a párizsi éremtárban őriztetnek, görög eredetűek, az egyes görög államokban verettek, melyek noha e korban csekély segédeszközökkel rendelkeztek s a pénzverés technikája még igen kezdetleges volt, mindazáltal kivitelükre nézve a művészi érték nem épen alacsony fokán álltak, s ez annál föltünőbb, mert később sokkal kedvezőbb körülmények között a művésziség e foka is aláhanyatlott. Az első ezüstpénzek az aeginai szigeteken találtattak, hol a nemes érczekkel dolgozás már régen ki volt fejlődve. Ugyanezen időben vertpénzek használtattak már Ázsiában és pedig Herodot szerint Lydiában Kroesus alatt (560 — 546 Kr. sz. e.), Perzsiában a perzsa háborúk idejében (500—480), melyekből szintén maradtak fönn példányok. A mily eltérő a pénzeknek eredete, ép oly különböző azoknak alakja is. Kezdetben durva, idomtalan, vastag, tojásdad alakú érez darabok használtattak pénzekül, később három, négy, öt, sőt sok szögalaku fémdarabok is voltak forgalomban, későbben az érczekből karika, majd félköralaku s meghatározott sulyu darabokat vertek, melyek közül a félköralakuak csak fizetésül, a karikaalakuak fizetés és ékszerül, láb-, nyak- és karpereczekül használtattak. A karika pénzek több ezer évig hásználtatván, csak Nagy Konstantin korában küszöböltettek ki a forgalomból. Megjegyzendő azonban, hogy mind a félkör mind a karikaalaku pénzek értéke mérés utján