Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — idejében áz ezüst értéke ugy állt az aranyéhoz mint 1:12. Nagy Sándor halálakor mint 1 : 10-5. A romaiak 2G8-ban Kr. e. vertek először ezüst pénzt és 206-ban az első arany pénzt s pedig oly értékviszonyban mint 1: 137-hez, Caesar korában mint 1: 12. A császárság alatt e viszony nőtt, mivel a leigázott népek ezüstben fizették Komának az adót, igy az arany értéke növekedett s a viszony volt mint 1:14. Hadrian császár utódai alatt a pénzben zavar támadt. Posthunus uralkodása alatt az ezüst eltűnt s ismét előtűnt Diocletian alatt. A romlott pénz használatával roppantul nőtt az aranynak becse s kivitetett az országból, miért is Constantin alatt az ezüst és arany közti viszony ugy állt, mint 1: 15-höz. Ifjabb Theodosius alatt 422-ben mint 1: 18-hoz, de már Justinián korában ismét alább szállt 1: 15-re. Nagy Károly az ezüst és arany közötti értéket 1: 12-re határozta. Ezen viszony sokáig fönnmaradt. Később azonban, midőn a német császárok kisebb fejedelmeknek, főpapoknak s egyes városoknak pénzverési jogot adományoztak, kik is nyerészkedő vágyaik kielégítésére az érczpénz belértékét folytonosan kisebbiték, ennek folytán a pénzügyben határtalan zavarok támadtak s mig felső Németországban az ezüst és arany közötti viszony ugy állt, mint 1: 12-4, addig alsó Németországban mint 1: 10 6. Végre azonban 1500-ban átlag véve az egész ismert világban a két fémnek egymáshozi viszonya ugy állt, mint 1: 107-hez. Az arany- és ezüst-termelés Amerika fölfedezésétől egész 1848-ig. A tizenötödik század végén a nemes érczkészlet a keleti kereskedés által folytonosan csökkent, a bányamivelés igen alacsony fokon állt, a meglévő bányák tehát épen nem szolgáltattak annyi nemes érczet, mint a mennyit India elnyelt. Hasztalan fáradoztak uj bányák föltalálásával a bajnak elejét venni, hiába törekedtek az alchimisták a bölcseség kövét föltalálni, hogy ennek segélyével minden nemtelen érczet arany- ezüstté változtassanak. A mit a tudósok, fejedelmek hiában kerestek, az alchimisták hiában fürkésztek, létre hozta azt Colombus Kristóf és Vascodidi Gama merész vállalata, s e vállalatot oly szerencsés siker koronázta, hogy az a művelődés, ipar és gazdagságnak kimerithetlen kincseit tárta föl. Amerika föltalálása, az ottani arany és ezüst bányák megnyitása az eddigi értékviszonyokat egészen megváltoztatta; arany és ezüst hiányában az ember hozzá levén szokva csak ezekben látni az eszközt a szükségesek vagy szenvedélyek kielégítésére, azt képzelte, hogy a társadalom a boldogság tetőpontjára jutand, ha bőségben lesz az arany és ezüst s nem vette figyelembe, hogy ezeknek bősége megdrágítja az árukat, hogy az élvek s azok megszerez4* .