Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

állapota megkövetelte a mértékek keletkezését; hisz a tulajdonjog fogalma, az enrirn és tied közötti különbség, a javaknak megbecslése hozta azt magával. A régiek ép ugy ér^ k, mint mi érezzük, hogy a mérték kérlelhetlen szigorú, üe igazságos hű barát, ÉOfJl csak ez vezet hiven kezelve az emberi javak igazi megbecslésére, melyen a társaüaJom alapszik. A földmives, hogy birtokának nagyságát tudja s azt czélszerüen beoszthassa, vagy hogy azt szomszédjáéval összehasonlítsa, kénytelen volt azt fölmérni; a termelő, hogy fáradságos munkájának gyümölcsét megítélhesse, mértétihez folyamodott; a pásztor, hogy nyáját éber szemmel kísérhesse, azt folyton számban tartotta: már pedig a szám nem más mint a mérések eredménye. A kezfiskedő nép, hogy fölösleges terményét eladhassa, vagy azt rélhesse, mind az eladott, mind a becserélendő tárgyig 'lágyságát, súlyát és térfogatát akart,?, tuuűi, s mig igy az egyik megtere-^ a huSízmérést, addig a másik nagyobb gondot forditott a terület- mérésre; s . U

1i/emez & testek súlyát és nagyságát mérlegeié, addig a harmadik az érték fogalmát kapcáoiá hozzá, így teremtették meg a népek egymásután a különböző mértékeket. A napok száma, a nap és éj közötti különbség, a mindig visszatérő C? ismét el-eltűnő nap, a hold és csillagok változásai az emberekben határozott fogalmakat keltettek, e fogalmak számokban nyilvánultak s megállapiták a csillag-mérést; az időt az embernek nem kellett osztályoznia, mérnie, hisz a nap minden időben déltől délig tartott, s igy az idő első mértékéül a természeti tünemények koronkinti egymásutánja szolgált, s ezen osztályozást maga a természet alkotta igy, mely pedig törvényeivel változhatlan és örök. * * * Ha az első ős mértékekre visszagondolunk, melyek a későbbieknek alapját képezték, a mértékeknek még ma is divatozó elnevezései arra mutatnak, hogy gabonanemek, pálmalevelek, hüvelyes növények s az emberi testnek egyes részei képezték előképeit a mértékeknek. Búza és szent Jánoskenyér magvak alkották nemcsak a legkisebb sulymértéket, hanem a legkisebb hosszmérteket is, a mennyiben bizonyos számú gabona-szem egymásmellé rakva képezett egy ujjszélességnyit, a pálmalevél egy tenyérnyi szélességet. Azon bámulatos öszhang, melyet a bölcs alkotó az emberi test egyes részei között alkotott, épen nem kerülhette el a gondolkozó régiek figyelmét, s azért kevés kivétellel az ókori népek mindnyájan az emberi test részeiből származtatták le mértékeiket. S igy a mértékegységet mindenki magával hordozta s azzal tette méréseit, mit még most is teszünk mindannyiszor, valahányszor alkalmasabb mérőeszköz híjával vagyunk.