Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1879

— 2 fi- — Földműves népeknél a földterménye képezte a csereeszközt vagyis pénzt. A virginiai szigeteken, midőn a telepitvényeseket nőszemélyekkel akarták ellátni, minden nőért 100—150 font dohányt fizettek. Kereskedő népek messze vidékekre hordozták áruikait, azokat más tárgyakkal cserélendők ki. Herodotnál a következőket olvashatjuk: „A karthagoiak beszélték nekem, irja ő, hogy ők a Hercules oszlopon (Gibraltaron) kivül nyugot Afrika partjain lakó lybiai törzsekhez szoktak volt menni áruczikkekkel. Ide érkezvén, kihordták áruikat a partra, lerakták azokat s visszamentek a hajóra, ekkor a hajón nagy füstoszlopot eresztettek, mely messze ellátszott. Ezen jelre a tartomány lakói a parthoz jöttek, aranyat, ezüstöt, állati bőröket, elefánt csontot s más tárgyakat tettek a kiszemelt áruk mellé s visszavonultak. Ekkor a karthagoiak újra kiszáltak, hogy lássák elégséges aranyat tettek-e a kiválasztott áruk mellé, s ha megelégedtek, akkor elhajóztak s ha nem, akkor még egyszer hajóra száltak és várakoztak; ezek ismét előjöttek rejtekeikből s annyi aranyat vagy más toldalékot tettek a kivánt tárgy mellé, a mennyit elégségesnek tartottak. E mellett egyik sem csalta meg a másikat, mert a karthagoiak nem érintették előbb az aranyat, amazok az árukat." Midőn a portugallok majdnem kétezer év után ezen partokat újra fölfödözték, még akkor is ily nemű kereskedés divott ezen népek között. A kivánt tárgyaknak ily módoni megszerzése már magasabb fokú a föltétlen cserénél, ez e cserének második fejlődése, ez volt egyszersmind a kereskedés első kezdete s használatban van még most is földgömbünknek azon népeinél, hová az európai műveltség nem jutott el. La Platában még 1815-ben is gyermekek utczahosszat futkoztak ajálván „sót gyertyáért," „dohányt kenyérért" s több ilyféle kiáltásokkal. Kiachtában egy theatégel képvisel egy orosz rubelt; Abissiniában egy öltözetre való vászon az értékegység s ehhez viszonyittatnak a tárgyak. Afrikában s egyéb tengerparti lakóknál a Cyprea montana nevű kagyló karnis név alatt váltópénz gyanánt szolgál s Barth utazó szerint e kagyló-pénz a különböző tartományokban különböző, de mindenütt csekély értékkel bir. Egy schillingre tehát 50 krajczárra számítanak a maidari szigeteken 12000 darabot, Bengaliában 2400 darabot, Calcuttában 1280 darabot, Nyugot-Indiában 48-at, Khinában 2800 darabot s ott máiKrisztus születése előtt 1550 évvel használtatott e kagyló-váltópénz, s ide a Linka szigetekről került. Az arany és ezüst mint értékmérő, csereköz vetítő. A pénzfejlődés első korszakán, mint fönnebb láttuk, végtelen sokféle tárgy használtatott értékmérőnek, csereközvetitőnek; de a mily számtalan volt