Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 64 — li) Viasz és szappan. Azon viaszon kivül, melyet a méhek által nyerünk, egy pirékfaj, a viasz hozó pirék (Coccus ceriferus), India, Japán és Chinában a viaszhozó csutkalom (Celastrus ceriferus) nevű fáról viaszt választ ki, melyből jó égő gyertyák készülnek. Ez, japáni vagy chinai viasz (Cera japonica) név alatt jő kereskedésbe s ujabb adatok szerint ezt más több fa, nevezetesen pedig a chinai kőris (Fraxinus chinensis Roxb.) és Ibota fagyalfán (Ligustrum IbotaSieb.) fákról is nyerik. 1860-ban egy hajó 1 millió fonton felül hozott Európába. A chinaiak Tschong-pe-1 a azaz fehér rovarviasz néven nevezik s a méhviasznál többre becsülik. A gyógyszertárakban a viaszpapir stb. készítésére fordítják. Azon rovar, mely az Ibota fagyalfán él, Leunis szerint, kabócza és Asiraca cereifera

; a chinai körisfán élődő pedig Coccus Pe-la Westw. nevet visel '), — Afrika némely részeiben, különösen a Senegál folyó mellett egy rovar a Clilaenius saponarius Bon. szappant szolgáltat, azért ezen rovart mosásra használják. i) A rovar mint pipereszer. A rovarok némely helyütt pipereszerül is alkalmaztatnak; igy Chinában egy pompás rovart (Chrysochroa vittata) a nők ruháikon hordanak; Chili és Braziliában az aranyos bődék s orrmányos rovarokból nyakékeket készítenek, azokat arany sodronyba foglalván; a philippini szigeteken egy szépen fénylő rovarral (Coryphocerea Mac Leayi) ékítik magokat; Indiában pedig a világító rovarokat a nők tinóm fátyolba takarják, s midőn estennen sétálnak, azokat hajukon viselik 2). k) A rovar mint a kedvtelés s gyönyör tárgya.— Klímában azon különös szokás van, hogy a sáskákat vékony bambusnád vagy sodronyból készült csinos kalitkában tartják, melyek, a nap s időjárás körülményeire nem tekintve, vigan s szakadatlanül czirpelnek. Ezen szokás igen régi, s midőn ma azon czirpelők csak a köznépnél találhatók, volt idő, mikor a sáska általános mulatság s gyönyörködtetés tárgya vala s a divat minden ágában részeltetett. — A sáska ezen véletlen szerencsét egy a Thang uralkodó ház alatt élt szegény tudósnak köszönheti a VII. században K.u., ki hogy nyomorát enyhítse, azon különös ötletre jött, hogy a nevezett rovarral kereskedést űz. — Kiment tehát a mezőre, kikérésé s összefogá a legszebb példányokat, kalitkákat készített számokra s visszatért Thang-Gangan városba, melynek népes utczáin azokat áruba bocsátotta. — Az ötlet uj levén, a gazdag élvhajhászó városban a mezőről behozott énekes csakhamar tetszést nyert. — Császári hölgyek, magasrangu delnők, szóval mindenki akart a mezőről hozott énekest, szerezni, még különös udvari tisztség is állítatott föl, hogy a császári udvart bizonyos számú sáskákkal lássa el. A kedvtelés majd őrjöngéssé fajult; a ') V. ö Leunis Botanik 481. 759. 761. 1. 2) V. ö. Bach és Leunis Zool.