Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 42 — pedig a fajokra van rendelve, s liogy minél szaporább valamely rovar, annál több elleneinek is száma. B) A rovarok szaporasága s igy kártékonyságának meggátlására az emberi okosság részint elhárító, részint irtó eszközöket használ. Ezen eszközök felismerése azonban nem kis nehézséggel jár, minthogy az egyes faj kiirtására irányzott s alkalmasnak bizonyult eszköz a másiknál épen nem alkalmazható, sőt többször ugyanazon fajnál sem sikerül. — A legtöbb rovart legnehezebb, pete állapotában, könnyebb báb, legkönnyebb pedig álcza vagy hernyó állapotában kiirtani. A legfontosabb eszközöket a következőkben pontosithatjuk össze, ilyek: 1) a fogó fák; minthogy némely rovar, névleg a valódi farágók (Xylophaga) a beteges, vagy már levágott fát inkább megtámadják mint az egészségest, ugyanazért azok odacsalogatására törzset vagy ágat vágnak le, s ha a kéregben álczák mutatkoznak, azt lehántva elégetik. Lehet azonban egészséges de különben nyomorék s keveset érő fatörzset vagy gyököt is betegessé tenni a rovarok oda csalogatására s aztán tűzre hányni. 2) A f o g ó á r k o k, midőn azon fákat, melyek hernyó pusztítás által szenvednek, árokkal körülveszszük, melybe a vándorló hernyók belemennek s megfogatnak. 3) Ahernyózás, midőn e hernyófészkes galyat levágjuk, vagy pedig a törzsön vagy ágon együtt lévő hernyókat egy végén lapított fadarabbal elnyomkodjuk, mielőtt azok elszéledtek volna. 4) A zökkentés, midőn egy bunkóalaku czölönk vagy fejszefokkal a törzsre, ágak, vagy fiatal hajtásokra ütünk, hogy a rovarok a röktöni rázkódtatás által leessenek, s azokat összetiporni lehessen. 5) K á t r á n y o z á s, midőn a fatörzset kátránynyal gyűrű alakban bekenjük, miáltal a hernyók felmászását gátoljuk. — Ez legczélszerübb mód átéli mérészek ellen, hogy ezek a gyümölcsfákra fel ne mászszanak.Erre nézve körülbelül egy tenyérnyi többszörösen összehajtott erős papirt használunk, s ezt mintegy négy lábnyira a földtől zsinór vagy sodronynyal olyképen kötjük reá, hogy a törzsre szorosan tapadjon. — Hogy ezen czélt elérhessük, szükséges előbb vékonyan finom agyaggal az illető helyet bekenni, miáltal a kéreg mélyedései kiegyengetve lévén, a kátrány behatolása a fába akadályoztatik. A kátrányt lehet madárenyvvel is vegyíteni, vagy ha a kátrány nagyon folyékony, közönséges gyántával keverendő. — A kátrányt a papirkötelék felső részére kell kenni, mely ha ragadósságát 4—8 nap alatt elveszti, újból bekenendő. •—A kátrányozást október hó közepe táján lehet megkezdeni, de ha a föld megfagyott abba hagyatik s csak tavasznyiltával májusig kell újra folytatni.