Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 36 — viaszmorzsa s szeméttel befedik, ug'y hogy a selyemszövetből mi sem látszik. — A méhek nem is sejtik, miféle ellen aknáz alattuk, de ha talán tudnák is, nehezen volnának képesek a folyosó falazatát áttörni.— A folyosókba bemenni nem mernek, mintha gondolnák, hogy az ott levő selyemszálakon könnyen függve maradnak. A inolyhernyók tehát egyik sejtet a másik után egyenes vonalban átrágják és pedig oly gyorsan: hogy 24 óra alatt egy oly fedett folyosót képesek elkészíteni, mely öt-hat sejten megy keresztül. Ha a hernyók számosan vannak, az egész kast veszélyes szövetükkel annyira betöltik, hogy a lépeknek csak ürülékkel szennyezett apró morzsái maradnak. Legczélszerübb a baj tovaterjedésének meggátlására a berágott lépet azonnal lemetszeni, szükséges külömben a kasok alját hetenként legalább egyszer kisöpörni, s azokat köröskörül besározni. — Ily szövedékkel védi magát: a gabonam oly is (Tinea granella L.), midőn a petéből kikelt hernyói a magvakba furakodnak s szövedékök segélyével lassanként több magszemet egy csomóba húzogatnak s azokat felemésztik, majd kifejlődvén ott hagyják a gabonahalmot s az élelemtár falain egy szövedékbe, mely közé apró faszálkák is vannak keverve, átbáboznak. A pandalász (Ilyponomeuta Latr.), s az a 1 matokász (Carpocapsa pomonana L.), gyümölcsfákon élődő kártékony hernyói szinte önkészítette szövedékkel védik magokat. VIII. A rovarok hangja az ismeretes kopogás, czirpelés s doligásban nyilvánul — Csak a teljesen kifejlődött rovarok képesek hangot adni, az álezák soha. — Némelyek a fábani kopogás által szabályos zörejt okoznak, hasonlót a zsebóra-ketyegéshez, például a ma kancsók (Anobium) s azáltal egymást felkeresik. — Siebold szerint a Mycterus curcu1 i o n i d e s himei potrohúk végét oly erővel ütik a fához, melyben tartózkodnak, hogy ezáltal meglehetős hang támad. — A hossszu csápuak nevezetesén a czinczérek (Cerambycini), külöinbféle testrészeik összedörzsölése által adnak észrevehető hangot. A szökesék (Locustida) hangszerve a szárnyfedők alján található. A jobb szárnyfedő a bal alatt fekszik, s a hangkészülék ugy van elosztva, hogy a jobb fedő képezi a hangszert, melyet az állat ba' szárnyfedőjének erősen kiálló gerincze által hegedüvonó gyanánt használ. — Némely repülök szárnyaik gyors lebegtetése által dongnak. Némely hang majd segély kiáltáshoz hasonlít, s akkor hallható, ha a rovart ingerlik vagy megfogják. A méh kétféle hangot képes adni; ha mézet gyűjtve virágról virágra száll: folyvást csak egyenlő dongása hallható, mely könnyen a-'ra vihető; némely egyedeknél ezen hang kissé mélyebb (f/is'), másoknál ellenben magasabb, de A'-án túl nem terjed. Ezen hang a szárny gyors verdesése által idéztetik elő. Hangjuk azonban egészen más, ha megfogják vagy repülésében akadályozzák