Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 25 — lyetes rovar minden részei kifejlődnek, ugy, hogy gyakran már kívülről az egyes testrészek: mint a lábak, csápok, szemek s szárnyak is világosan kivehetők. A báb-állapot külömböző ideig tart, gyakran 2—4 hétig, néha egy évig, sőt némelyeknél mint például egyes lepkék s a nyír levél-darázsnál (Cimbex variabilis Klg.) 2—3 évig'). Átalánvéve pedig a kisebb bábok hamarabb bújnak ki, mint a nagyobbak s minél kedvezőbb a légmérsék, annál gyorsabban hagyják el báb-állapotjokat. Midőn a rovar bábtakaróját elhagyja, életének negyedik időszaka (imago) következik be,s ez tökélyetesen kifejlődött állapota. Ha megnézzük: azonnal feltűnik rovatos teste, mely 3 főrészből: fej, tor s potrohból áll. Midőn a rovar ezen állapotát elérte, többé nem nő, épen nem vagy keveset eszik, nem vedlik, kivéve a kérészt, mely szárnyai tökélyetes kifejlődése után még egyszer vedlik 2); ugyanez, valamint a selymérlepke kifejlett állapotában annyira elkorcsosult szájrészekkel bir, hogy táplálékot sem vehet magához. Hogy ugyanazon fajú rovar egyes példányai nagyobbak, legtöbbnyire a kedvezőbb s dúsabb tápszertől függ, melyet álczakorukban élveztek. Némely rovarok azonban, bár ifjú korukban többféle változást szenvednek, a fönnebbi átváltozásokon nem mennek keresztül; hanem kifejlődésükben mintegy félúton látszanak megállapodni s szárnyakat sohasem kapnak; ide sorozandó a balba, mely a petébőli kikelése után kis lábatlan féreghez hasonló, igen élénk s majd kör-, majd csigavonalban tekerődzik össze; később vöröses szint kap s miután ezen állapotban 12 napig él, finom selyemszerü takaróba burkolja magát s bábbá változik, végre ha az idő kedvező, mintegy 12 napi bebábozás után tökélyetesen kifejlődik. Csak igen kevés azon rovarfaj, mely eleveneket vagy bábokat szül; az előbbiekhez sorolandó: a husoncz (Sarcophaga carnaria L.), mely nyüveit húsba rakja, az utóbbiakhoz pedig: a lócsimbe (Hippobosca equina Lat.), az édccs (Melophagus ovinus Lat.), a in éh tetű (Braula coeca Nitz). A levelészek (Aphidina) pedig tavaszkor a petékből kikelvén, nőstényeik egész nyáron át magokhoz hasonló eleveneket szülnek (néha 9 nemzedéket is egymásután) s csak az utolsó nemzedék rak ujonan petéket. IV. A rovarok nagy szaporodása s utódaikról való gondoskodása. Az állatvilágban átalánvéve tapasztalható, hogy a nagy ellenállási képességgel biró állatoknak aránylag jelentéktelen számú ivadékuk van. Ezen ellenállási képesség részint nagyságok s erejökben rejlik, mint az elefánt- s oroszlánnál, részint azon eszközben keresendő, hogy magokat minden támadások ellen könnyen védhetik, például a hozzá nem férhető meredek helyen tartózkodó ') V. ö. Lcunis Zoolog 419 1. 2) Lenni* Zool. 635. 1