Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1874

— 14 — néha még hártyás mellékkarmok is vannak; a lábtő-izek alsó szine, a talp, ritkán csupasz, hanem többnyire külömbféleképen ki van párnázva s gyakran taptárcsákkal van borítva, mint például a házilégynél, melyek segélyével a legyek nemcsak a legsimább tárgyakon képesek magokat megtartani, hanem a szoba padolaton is szaladgálni a nélkül, hogy leessenek. Ezen taptárcsák egyszersmind kefe gyanánt a test tisztogatására is szolgálnak. Hogy a fönn leirt láb alakokon kivül még egyéb változatok is fordulnak elő a rovar életműködésének sajátsága szerint, könnyen gondolható; igy például a mélinél a lábtő belszine sorokban álló sertével, az úgynevezett kefével van berakva s a hátsó lábszárak külszinökön egy szőr- s sertével környezett mélyedéssel — kosárkával — birnak, mely mindkét sajátság a virágpor összegyűjtése s tovavjtelére szolgál. A tor viseli továbbá a szárnyakat is. A legtöbb rovar négy szárnynyal bir, melyek két elseje, az elő vagy felső szárnyak a tor második gyűrűjén, a két utolsó, az utó vagy alsó szárnyak, a tor harmadik gyűrűjén vannak beizelve.— A szárnyak lapos vagy boltozott hártyanemü szélesbülések, melyeken tüllnemü szabályszerű üres erek vagy gerinczek vonulnak keresztül, némelyeknél a szárnyak gyengédek s átlátszók, másoknál merevek s kemények, csupaszok vagy szőr s pikkelyekkel fedvék. Gyakran mind a négy szárny használtatik repülésre, gyakran azonban a felső szárnyak repülésre nem szolgálnak, hanem megkeményednek s az alsók s egyszersmind a potroh oltalmára vannak, az ilyen kemény szárnyak röptyüknek neveztetnek; másoknál a felső szárnyak szolgálnak repülésre s az alsók helyett nyéléit gombocskák — biliérek találtatnak. A szárnyak nagyságra s alakra nézve is kűlömböznek, de a légfelvételére mindenkor üres erekkel ellátvák, melyek ha léggel teleszivatnak, szilárdságot s ruganyosságot kölcsönöznek nekik; innen van, hogy a bábból kikelt lepke vagy méh eleinte renyhe szárnyakkal bir, az erek azonban oly gyorsan telnek meg léggel, hogy a szárnyak nőni látszanak; innen van, hogy sok rovar, például a cserebüly,nem tud mindjárt repülni, ha szárnyait kibontja, hanem az ereket előbb léggel kell teleszivatyuznia. Az erek elágazása különösen a hártya s kétröpüek felismerésénél nagy jelentőséggel bir, minthogy az elágazás nagyon szabályos, s annál határozottabb egyszersmind, ha az összes többi szervezet több rokonviszonyokat mutat. — A szárnyak teljesen hiányozhatnak is, azoknál tudniillik, melyeknek életmódja azokat nem igényli s ily esetet a rovarok minden faja- s neménél találunk '). A rovarok hátsó szelvénye vagy is potrohának alkotása igen egyszerű. Ez t. i. több gyűrűből áll, melyek mindegyike, ha tüllnemü s keményebb, ismét hát- és hasoldalra oszlik, ha ellenben gyengédebb vagy hártya') Y. ö. Dr. Bach 20.1. és Kriesch J. Állattan 150. és 177.1.