Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1873

— 12 — lését is bizonyítania kell."

1) „Ha megengedjük, hogy valamennyi majom a fejlődés valamely sorrendjéhez tartozik, akkor a test viszonyainak egyedüli tekintetbevételével még tehetségesebb, hogy a majom és ember közvetlen kapcsolatban vannak egymással."2) „Darwin ugyan az ember keletkezését nem vonta egyenesen vizsgálatai körébe; azonban a természettörvények átalánosságából, melyeknek az ember is alá van vetve, következik, hogy származása nem történhetett más módon, mint bármely más szerves lényé."

3) Egyik-másik követője levezeti az ember származási fáját is, természetesen a „hogyan," a „mii-ént" történetesen nem tartozván a dolog lényegéhez. Eredetileg, hogyan, hogyan nem, létezett a szütyke, vagy vizlő, azaz egy gerincz nélküli állat, mely valami nyúlós, kocsonyanemü anyagból áll. Ennek lárvái hasonlítanak a mi békahalainkhoz. Ezekből szármázhatott a csigához vagy gilisztához hasonló tengeri állat, minő a mostani babhüvely alakú lanclet, mely az európai tengerpartokon található. Ebből pikkelyes halak fejlődhettek, azután pedig a hüllők, tehát a békák, varangyok és hosszú farkú vizi gyikok. A hüllőkből, de nem tudni, mi módon, eredtek a csuszó-mászók, szárnyasok és emlősök. És igy végig vezet bennünket a régi csőrösök és erszényesek osztályain a madárcsőrüekig. Ezek pedig már emlősök levén, néhány könnyűd lépéssel a rémkeig jutunk és a majmokig, melyekből végre az emberek fejlődtek ki. Valamelyik majomfaj, mondják, bizonyos okból fölhagyott a fákon való mászkálással s a négykézláb járással. Miután számos nemzedék arra törekedett, hogy hátsó végtagjain járhasson, ezek lassanként az uj életmódnak megfelelő alakot vettek föl és lábakká fejlődtek. A majmok sem használták már ezután fogaikat gyümölcsszakitásra, vagy egymás elleni harczaikban, mert előlábaikkal vagyis kezeikkel e czélra szabadon rendelkeztek, s ez által orruk lassanként megrövidült s arczuk mindinkább függőleges lett. Tovább haladván az emberesedés utján, vigyorgásuk mosolygássá és csaholásuk tagolt hangokká tökélyesült,

4) Természetesen e hámulandó kifejlődés nem történhetett meg gyorsan, sok millió, talán milliárd évekre volt szükség, mig az állati lények ez iszonyú, majdnem végtelen lánczolatának két végpontja: egy halforma állat, a szütyke, és a sorozatok utolsó tagja a fölemelkedett, és szellemével az érzéki és érzékfölötti világot átölelő lény az ember létrejött. Főelvük: hogy a legalsóbb állat és a legmagasabb értelmiségü ember között nem faj, hanem csak fokozati, nem minőségi, hanem csak mennyiségi különbség van. Eltekintve a szervezetek hasonlóságától, — ámbár ujabb természetbúvárok e tekintetben is igen lényeges különbségeket találnak, mint p. 0. Burmeister, a ki azt mondja: hogy az ember testalkatát illetőleg agyának nagyobb fejlettsége, a csontváznak egyenes járásra szánt alkata, a medenczének erősebb fejlettsége és mindkét végtagnak szembetűnő typicus különbsége által üt el a majomtól; az embernél ugyanis mindig csak az elsők a valódi kezek, a hátsók soha, mig a majomnál mindig a hátsók egyedül kezek, az elsők inkább lábfejekhez hasonlítanak, sőt gyakran hüvelykujjal sincsenek ellátva ;

5) — ha az állatok lelki tevékenységét az emberével összehasonlítjuk, azt fogjuk találni, hogy közöttük nem mennyiségi, hanem valóban minőségi, nem fokozati, hanem absolut különbség van. Hogy az állatok alsóbb fokú lelki tevékenységgel bírnak, az tény. Ha e tevékenységet vizsgáljuk, azt találjuk, hogy bírnak először érzéssel. Az érzést azonban az állatvilágban nem kiséri öntudat, nem értelmiség, inkább némi homályos önérzete, bensőitése az, az érzékileg adott tárgyaknak. Megtudják különböztetni a külvilági tárgyakat egyenként és egymástól, a mi érzéki észrevevésen alapszik. Minthogy pedig nem az érzékek anatómiai alkata és élettani tevékenysége eszközli azt, — hogy látnak, hallanak, szagolnak, mert ezek csak eszközök, melyek által a lélek azzal a mi nem ő, szóval a külvilággal összeköttetésbe lép s az érzéki ráhatás mozzanatait a lelki élet egységébe foglalja, — s minthogy az ~ állati tevékenység folyama, mely meghatározott érzéki inger folytán következik csak be, nem physikai, hanem lelki tevékenységet tételez föl, mert p. 0. a fütty, durranás s nevén szólitás ugyanazon hallidegre történt hatás, s mégis az idomított eb e jelek mindegyikére külön tevékenységet gyakorol, a mi megkülönböztetést, — tehát nem physikai, hanem lelki tevékenységet tételez föl, — mutatja, hogy nem lehet az physikai vagy chemiai összeköttetések és miveletek, hanem lelki tevékenység következménye.

6) Tény az is, hogy az állatok érzéki szerveinek működése hasonló az emberéhez, s ') Huxley, Über uns. Kenntniss. 2) Schmidt Oszkár, Das Altér der Menschheit. 3) Geschiehte der Schöpfung. 4) Geschiehte und Gesetze des Schöpfungsvorgangs. Erlangen 1860. 5) „Kein Klima, keine Nahrung, keine Krankheit kann nach unserer Erfahrung aus der Hinterhand des OrangUtans den menschlichen Fusz gestalten, der in der ganzen Schöpfung nicht wieder vorkommt." Kari v. Baer. Die leiblichen Sinnorgane an sich, die Nervensantrage und das Gehirn, nehmen nicht eíntnal ihre eigenen Erregungstande wahr. Diese wunderbaren Apparate habén von ihrem Erregstein eben so wenig ein Bewusztsein, wie der Telegraphendraht von dem Gedanken des Telegraphisten, welcher von ihm dem Korrespondenten übérmittelt wird. Erdmann, Psychologischü Briefe.