Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1873

— 10 — vonatkozólag Rech (1868), a bennélődőkre vonatkozólag Beneden (1853), az ázalagokra vonatkozólag Balbiáni óta (1862), és semmiféle állatra vonatkozólag sem vitatják azt már többé Pasteur óta. A mi a bennélődőket illeti, főleg német tudósok által tett sokszoros vizsgálatok folytán ki van mutatva, hogy ezek nemzés, tojások és sarjadékok által szaporodnak s kívülről vitetnek be lakállataikba s az ember belsejébe. Az olasz Bedi a napra kitett húsdarabot finom fátyollal teritvén be, nem támadtak nyüvek vagy rovarok, mi azt bizonyítja, hogy a nyüvek oly rovaroktól származnak, melyek tojásaikat a húsba rakták. Az ázalagokra vonatkozólag az olasz Spallanzani adott először ama nézetnek kifejezést, miszerint nem öntelékekből, hanem szerves csirákból származnak, melyek a levegőben szálinkóznak és az öntelékekbe esnek. Ha az ember az öntél éket forrásba hozza és ezután az edényt bezárja, ugy hogy semmi levegő sem hathat be, vagy a nyílást izzó csővel hozza összeköttetésbe, hogy a levegő csak ezen át nyomulhasson az edénybe, nem támadnak ily állatok, mig ha az öntelélc a közönséges levegőnek van kitéve, nem maradhat el képződésük. Számtalan és igen szigorú kísérleteket tettek, — s az ázalagoknak önkénytes támadhatása mind kétségesebbé lőn.

1) Yégre is ezen kérdés Francziaországban egyrészt Pouchet roueni tanár, másrészt Pasteur párisi vegyész által oldatott meg, s mint Huxley mondja, az utóbbinak kísérlete folytán kapta az ősképzödés tana az utolsó kegyelemdöfést.

2) Pasteur u. i. rothadásnak indult állati és növényi állagot hosszú csőidomu nyakkal ellátott edénybe tett, a folyadékot fölforralta és a nyakát S alakulag meggörbitette, végét pedig nyitva hagyta. Az öntelékekben nyoma sem mutatkozott az önkénytes képződésnek; a levegőben foglalt magvak a meghajlott nyak felső végén ülepedtek le. Erre a csövet közel az edényhoz lemetszé és a közönséges levegőnek szabad befolyást engedett. Azonnal jelentkeztek szerves lények, mihelyt az önteléket elég ideig, mintegy negyvennyolcz óráig a legvegőnek kitéve hagyta, mialatt t. i. a levegőből beszállt magvak kikelhettek.

3) „Mindennemű kutatásainkban, irja Bischoff*), ha még oly messze folytathatnók is azokat, — végre oly térre érnénk, melyen tul nem mehetünk. Hogy mily módon jöttek a földre az első növények, előttünk természetbúvárok előtt ép oly ismeretlen, mint a létezők ős kezdete." És Darwin Károly 5): „Van-e oly tény, vagy ily ténynek csak árnyéka is, mely azon hitet támogatná, hogy szervetlen elemek, minden szerves lény nélkül és csupán ismeretes erők befolyása alatt, előteremtményt hozhatnának létre? Jelenleg ily eredmény reánk nézve teljesen megfoghatlan. Megtámadtak engem azért, hogy én a „Pentatenchusból kölcsönzött

1' kifejezéssel éltem oly ős alakról, melybe először leheltetett élet. Tisztán tudományos műben talán nem kellett volna használnom e kifejezést, alkalmas volt azonban amaz elv kimondására, miszerint az élet kezdetéről ép oly keveset tudunk, mint az erő és az anyag kezdetéről." „Valaminek fölfogása a természetbúvárra nézve annyi, mondja Quenstedt

6), mint annak látása, s csak ezen alapon vonhat következtetéseket. Ha azonban manap egyetlen nyomorult növényke sem támadhat megelőző csira nélkül; melyik higgadt búvár állithatja, hogy a növény és állatvilág összes dísze föl egész az emberig, csak a föld holt ölében nemzetett? De némelyeknek a teremtő ama hatalma, melynél fogva a földgöröngybe élő lehelletet fuvalt oly kellemetlen, hogy inkább a legképtelenebb állításokhoz folyamodnak, csak hogy mint látszólagos győzők állhassanak meg. Igen, kiáltanak föl, ha mai földünk semmi élőt sem hozhatna is létre, — a dolgot könnyen magyarázhatnék, — most öreg anyókához hasonló, de fiatal korában, akkor másként volt! Olvassuk azonban csak azoknak műveit, kik különben határt nem ismerő hevességgel támadnak meg minket, midőn az emberi gerjelem a természettörvények ellen bennünk föltámad, — csak olvassuk műveiket, hol szerves kezdetről van szó, — mint pezseg akkor az ős képződmények keblében rögtön minden ganaj az élettől s a holt föld mindenhatósága a tei'emtésben nem ismer határt! Ilyen az ember, szelleme korlátoltságában; azt véli, hogy neki mindent kell képzelnie, különben nem létezhetik semmi. Ha bölcsészek engednek meg maguknak ilyesmit, megbocsátható;—mert mi maradna meg számukra, ha nem képzelődhetnének? Azonban csak helyes észleletek nyomán szabad következtetnünk, de e mellett is mindig meg kell tartanunk a korlátot, melyen tul nem mehetünk. Ha Ungeruak igaza van, hogy még a legegyszerűbb növényecske sem fakadhat talajunkból csira nélkül' nem azt kell-e akkor a józan búvárnak következtetni, hogy a mi természettörvényeink szerint ma nincs, előbb sem lehetett? Mert épen emez örök törvények állandóságán nyugszik mulandó tudományunk egész épülete." Humboldt Sándor is Varnhagennal váltott levelezésében Strauszt „természettudományi könnyelműsége" miatt ') Huxley, Über uns. Kenntnisse stb. 2) Über die Entstehung der Eingeweidewürmer. Verhandlungen des naturhist. Vereins, Bonn 1863. 3) Reusch, Bíbel und Natúr. *) Lehrbuch stb. II. 101. 5) Athaenaeum, apr. 25. 1863. 554 1. 6) Sonst und Jetzt, 263. 1.