Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1873

Nézetek Dar w in elméletéről, különösen psychologiai szempontból. z emberi ész tétlenséget nem ismer. Fő ismérve, második természete a tudnivágy levén, merészen küldi eszméit az ismeretek beláthatlan tereire, s önmagától kezdve, föl a teremtett dolgok óriási lánczán, a mindenség végokáig, a föltétlenig mindent vizsgálódása körébe von. Vizsgálódásainak eredménye: a tudományok nagy országa. Azonban az ész véges s korlátozott, a tér pedig, melyen vizsgálódásait folytatja, beláthatlan levén: szükségkép homály, árny támad, melyre az ész talán soha sem leend képes ismeretvilágot árasztani. Már Plató

1) a bölcsészet kezdetére vonatkozólag azt mondja: „hogy az a világban létező s megmagyarázhatlan tünemények bámulatából veszi kezdetét ü folyton fejlődik és erősödik azon kétely alapján, valljon megoldható-e a talány és miként?" A kételyt az elégedetlenség érzete követi, mert azon kérdésekre adott kielégítő válasz nélkül, melyek az ember legmagasb érdekeit érintik, mint: honnét vannak a létezők, minő viszonyban állnak egymáshoz, s miként találkoznak egy végső s legmagasb okságban ? ép ugy nem lehet el szellemileg, mint a test nem létezhetik táp nélkül, s nem elégszik meg csupán esetékes és látszólagos okokkal, hanem a létrehozó és czélokot keresi A kétely tehát nem önmagáért, hanem magasabb czél végett van. Ez a lélek ösztönzője, hogy önálló gondolás és vizsgálódás által a kételyszülte nyugtalanságból a béke és szellemi önállóság állapotába jusson. így saját természetének ösztönétől izgatva, bátran és lelkesülten kezdi meg az ember művelődése nagy munkáját, s a neki megfelelő fejlődés pályájára lép, melynek valósításában eszközül szolgál neki az ő egyedül eredeti birtoka, legmagasztosb öröksége, — a gondolás. Gondolás által képes az ember magát nemcsak a létezőktől függetleníteni, hanem azokat saját czéljaira, melyek az emberiségéi is, fölhasználni, midőn a tudományt teremti, mely Baco szerint, az emberi szellem hatalma a természet fölött. Maguk a különböző bölcsészeti rendszerek és iskolák sem egyebek, mint e fejlődés egyes időszakos mozzanatai, fokai, azaz az összes természeti és szellemi élet főbb elveinek a bölcselő emberi szellem által, bizonyos meghatározott nézpontból való fejtegetése, s a mily alapvonások jellemzik valamely kor gondolását és cselekvését, ugyanolyanok jellemzik érzületét, társadalmi törekvését és tudományos buvárlatait. Századunk szellemi mozgalmának legkiválóbb jellemvonását a természetbuvárlat képezi, s ennek legújabb s legkitűnőbb képviselője, az angol Darwin Károly. Müve: „A fajok keletkezéséről" 1859-ben jelent meg, és 1867 s 1871-ben kiadott müveiben

2) lett tüzetesebben megállapítva. Megjelenése óta számtalan kiadást és fordítást ért. S minthogy Darwin széles ismeretei- s ritka éleselmüségével valóban ragyogó előadást párosít; nemcsak a természetbúvárok, hanem a nagy közönség közt is számos olvasóra talált és irodalmi körökben világszerte nagy föltűnést okozott. E sorok czélja érettebb ifjainkat vázlatosan megismertetni Darwin elméletével, s azon szintén nem kisebb tekintélyű természet tudósok nézeteivel, kik Darwinnal szemben egészen ellentétes állást foglalnak el; — rámutatni azon óriási űrre, mely lelki tevékenység tekintetében a legmagasb szervezetű állatvilág s az ember között létezik, melyet a szervezetek legeklatansabb hasonlósága sem fog áthidalhatni s betölthetni soha. >) Plat. Tlieaet 1. 155. ed. H. Stephan. 2) On the Variation of animals ad plants under Domestication. Lond. 1867. The Descent of Man and Selection in relation to Sex. Joli. Murray 1871. 1*