Székes-Fejérvári Naptár, 1927 (51. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Történelmi anekdoták.

Szent Lajos (1226—70) francia király nagyon kedvelte a tudományokat és teljes erejével támogatta udvari káplánját, ki a mai hires párizsi egyetemnek, a Sorbonne nak alapjait megvetette. Róla maradt fent a hires mon dás: .Inkább királyságomnak felét kész volnék elveszíteni, mint a párizsi universitást.*

♦

Egy orvosi lap tanulmányt közölt az orvosok legneve?etesebb ellenségeiről.

A pálmát Molière kapja, ki a maga idejében is kíméletlenül ostorozta az akkori orvosok f Ifuvalkodoit tudatlanságát. Ô azonban még az orvosok részéről is elnézésre számíthat, mint hogy beteg volt, szenvedttt, tudta magáról, hogy beteg, érezte, hogy nem sokára meghal s biztos volt benne, hogy senki sem segíthet rajta. Igaz, hogy ö irta a legmaróbb megjegyzést az orvosról:

— Az orvos az az ember, akit azért fizetünk, hogy a betegszobában elme séljen négy ostoba tréfát, mig a beteg vagy meggyógyul a természet által, vagy meghal az orvos medicinájától.

Mentségére szolgál még Moliérnek, mint a cikk orvosirója fölhozza azt is, hogy ebben az időben divatozott az ilyen szatíra.

Tassom', Molière kortársa ezt Írja :

— Ha manapság azokat, kik a betegjeiket megölik, ahelyett, hogy meggyógyítanák, mind megnyuznák, akkor sokkal több orvosbőr lenne a világon, mind szamárbőr.

A XVI ik században így határozták meg az orvost:

— Olyan növény, amely a föld alatt terem gyümölcsöket.

Mazarin bíboros halála után pár

perccel megjelent az utcán az orvosa, Guenautt. Nagy tömeg vei te körül, egy szekeres, ki fölismerte őt, feléje sietett s igy kiáltott:

— Engedjetek utat a doktor urnák. Neki köszönhetjük, hogy megszabadultunk a bíborostól.

*

Nem érdemes.

Morus Tamást, a humoristát, amikor megtagadta azt az esküt, amely a koronát ismeri el legfőbb egyházi hatóságnak,-— mint ismeretes — VIII. Hen ik fejvesztésre Ítélte. Halála napján börtönében egy borbély jelentkezett nála.

— Parancsolja, hogy megnyirjam uraságodat? — kérdezte a burbély cinikus udvariassággal

— Barátom, — válaszolt Morus keserű humorral, — nem érdemes olyan főre költeni, amely már nem az enyém . . .

*

Uralkodni oktalanság.

Seume a német költő mondotta, hogy uralkodni oktalanság de kormányozni bölcsesség. Uralkodni csak az igyekszik, ki kormányozni nem tud, vagy nem akar.

*

Poruljárt arany csináló.

X. Leó papának egy vegyésze fölajánlotta munkáját, m lyben kimu'atfa az aranycsinálás lehetőségét. A busás ajándék reményében felajánlott műért a pápa egy nagy, . üres bőrerszényt küldött e sorokkal:

.... Miután pedig aranyat úgyis tud csinálni, fogadja és használja sze rencsésen e bőrerszényt!“