Székes-Fejérvári Naptár, 1927 (51. évfolyam)

Szépirodalmi rész

64

Aki nem jön zavarba.

— Nem megmondtam magának tegnap, hogy kár ide a negyedik emeletre fölmásznia?

— Igaza van a nagyságos urnák, azért is ma liften hozattam föl magamat!

Falusi korcsmában.

— Vendéglős kérem, adjon csak fogpiszkálót !

Á vendéglósné (letesz az asztalra egy nagy hasáb fát egy nagy konyhakéssel ; Tessék, itt van, vágjon az ur belőle annyit, amennyit akar! . . .

Rossz jel.

— Aztán hogy mint van otthon az anyjuk?

— Nagyon rosszul, úgy tapasztalom, mert mán pörölni sincs kedve.

A csendes társ.

Egy vevő éppen akkor lép az üzletbe, amidőn nagy lárma van ott.

— Ki ez az ember, aki ekkora zenebonát csap itt? — kérdi a vevő a segédtől.

— Ez ami csendes társunk, — válaszol fölvilágositólag a segéd

Szerencse.

— Nézd csak, Muki, milyen rossz ez a fénykép, egyáltalán nem hasonlít rám!

Férj: Látod, látod, neked csak mindenben szerencséd van!

Mozihirdetés.

A bárón é ruhája. Közkívánatra meghosszabbitva.

Orvos: Félek, asszonyom, hogy a férje meghalt!

Beteg : Dehogy haltam meg !

A feleség: Hallgass! A doktor ur csak jobban tudja !

Filozófia.

— Mi a véleménye a hosszú mátka- ságról ?

— Egy szempontból nagyon áldásos. Amennyivel hosszabb a mátkaság, annyival is rövidebb a házasság.

Az énekesnő férje.

Nem gondolod, hogy mióta Magascé professzortól tanulok énekelni, nagyon megjavult a hangom?

— A hangod megjavult édesem, dt az én fülem elromlott bele , . .