Székes-Fejérvári Naptár, 1927 (51. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 50 — lelkét a beiktatás ünnepén. — Mert nemcsak a legmagasabb fórum bi zalma, hanem a közszeretet és összbizalom kívánta a főispáni székbe a Leanagyobb Magyar méltó ivadékát Húsz évvel ezelőtt foglalta el elsőbben az akkor még 35 éves gróf a főispáni széket- Lelke tele volt az idealizmus és illúziók szines meleg érzetével, akaratereje, munka bírása fütötte nem s ambícióit és vezérlete alatt a vármegye és város közigazgatása mintaszerűvé lett. Katonás fegyelem, — kemény magyar akarat, puritán jellem, világosan látó szem, rátermettség munkakészség jellemezték pályáját. Hazájáért rajongó szeretettel, kemény kézzel, de nemesen érző szívvel tartotta a kor mányi 11 éven át. A Széchenyiek ősi címere a sebében égett: »Min dent a hazáért« Gróf Széchenyi Viktor minden is áldozott. A pen- telei kastély jólétét nyugalmas ottho nát cserélte fel a közigazgatás nehéz, fárasztó munkakörével, — ennek áldozta ifjúságát és energiáját. Legkorábban volt hivatalban, legkésőbb távozott onnan. De nemcsak az aktákba, hanem az emberek szivébe is be kívánt tekinteni. Felkereste a köz ségeket, beszélt az emberekkel, — a legszegényebbnek a panaszát is meghallgatta és lelkében az igazság mérlegén nem számított a rang, tekintély — előtte minden magyar egyenlő volt, ha mint legfőbb hatalomnak dönteni kellett ügyükben. A magyarság iránt erzett fajiszere- tete, az ezer éves ország boldogu ása lebegett lelki szemei előtt és 11 éven át dolgozva közelebb hozta az egy szerű nép szivét a hatalomhoz, — méltán nevezték a nép bará jának- Hizelkedés nem tudta soha megtéveszteni, — éles szemmel látott át a bonyolult ügyek szövevényein is dolgozott fáradhatatlanul két ember helyett és kincseket gyűjtött — kin cseket : — a polgárok tiszteletét és i szeretetét. ; De jött a világháború Hazája vé* ! delmére kardot kötött gróf Széchenyi Viktor és a főispáni székből a harc- ! mezőre sietett Azután gyorsan pe I regiek az évek. A világháború vér- özöne után a forradalmak döntötték romba, Trianon tépte darabokra az ezer éves országot. A félig felépített romok közül szólalt meg a hivó szó, ame y a vármegye élére kivánta gróf Széchenyi Viktort. Eljött, itt állott közöttünk Lelkében borongott a fájdalom — az elszakított vérek, a megcsonkított Haza, — de nem tört meg energiája, munkaszeretete és reménye, »hogy újra az legyen, ami ezer éven át voltU A közönség lelkesedése teli kézzel szórta lábai elé a szeretet kincseit, — a 11 éves munka gyümölcsét, — amikor újból a főispáni székben,üd vözólte gróf Széchenyi Viktort. És a Legnagyobb Magyar sarja, acélos szavakkal, kemény, elhatározástól lángoló szemekkel tett újra hitvallást székfoglaló beszédében. */Jz vagy oh, aki voltam.« A nép barátja, a köz puritán harcosa, igazságos, éles szemmel látó politikus, aki tántorithatatlanul ragaszkodik a keresztény és nemzeti eszméhez, a nép széles rétegeinek bevonását kívánja a nemzeti építő munkába — de rajongásig felfokozott munka teljesítményt követel a tisztviselői kartól, hazafias nevelést a tanító Ságtól, — nemzeti érzés tüzében edzett leventéket kíván látni, mert rendületlenül hisz az ezer éves ország feltámadásában.
