Székes-Fejérvári Naptár, 1927 (51. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 38 — ait megmelegitik. Laci bácsi hozta a K Orköltet, kiderült, hogy az egy em érnék is alig elég. Mit csináljanak vele? Elhatározták sorsot húznak, aki megnyeri, azé legyen a pöikölt. Laci bácsi mogorva arccal hallgatta a döntést. „Nézzétek — mutatta a pör- köliet — ezért bizony kár sorsot húzni !* horákolt egyet s beleköpött a pörkölt közepébe. Persze neki rontottak, hátba vertek, aztán ráhagyták, egye meg az elcsúfított ételt ő maga. Ilyen mókás, kutyahtzi ember volt Sch. Laci bácsi. boros és Boross. Hires ember volt az 1850—60 as 8 részben a 70 es években Fehérváron Boross Imre rendőrkapitány. Alacsoi y középtermetű, erős, izmos, vállas ember volt, mindig elegáns magyaros ruhában járt, bokánál zsinóros pantallóban, zsi- uóros blúzban vagy atillában, kemény katonás lépésekkel, járt és állandóan hordott sarkantyus csizmájáról azt hiszem, hogy fiatal koráb n huszár lehetett. Nehez dolga volt Fehérváron kevés hajdurendőrével a rendet minden irányban fentartani s különösen sok gondot adott a virtuskodó, verekedő, Bicskázó ifjú legénység sürü vérét féken tartani, kik akkoriban még jobban űzték a garázdaságot, mint azt mai nap teszik Akkor a pénz talán nem volt több mint ma, de olcsóbb és több volt a bor, ami az ifjú erőket ingerelni szokta. Va aárnap délután ritkán múlt el a városban verekedések s véres bicskázások nélkül s a hajdúk által a városházára be ereit legények fölött Boross kapitány dolga volt ki nondani a szentenciát. Válogatott hajdúlegénysége volt Boross kapitány tiak. Rendesen katonaviselt szálas, erős, kipróbált okos és bátor emberedet vett be rendőrei közé, csupa fehérváriakat, akik ismerték a népet, meg a nép is ismerte őket mint földjeiket. Boros < kapitány azt mondta, a jött ment idegen hajdúk iránt nincs a népnek bizalma, földiéivel szemben pedig készséges, engedékeny. Két olyan rendőrhajdú, mint a gyönyörű két szál legény, a hires Fűrész és Vámos voltak, puszta jelenlétükkel a legnagyobb kocsmai legény« séget féken tudták tartani. Attól pedig rettegtek a duhaj legények, hogy Boross kapitány elé kerüljenek, mert tudták, hogy kegyetlen szigorúsággal bünteti gaz garázdaságukat. Nem ritkán történt, hogy a Boross kapitány elé vezetett delikvens lehajtott fővel alázatosan adta elő mentségét: „Nem tehetek róla, boros voltam tekintetes kapitány ur, nem tudtam mit csinálok?“ „Nem voltál te boros — rivait rá a kapitány — én vagyok a Boross, te részeg disznó voltál, bicskázó gazember!“ S akkor már a címeres kövfl gyűrűs tenyerével képen teremtette a szepegá legényt s botbüntetést is szabott rá, mert különösen a sokszor halálos bics kázást üldözte a kapitány. Akkor még járta a deres s a bicskázó legény biz ton megkapta a fájdalmas 10—25 botot s talán ennek emlékérek tulajdoni hátú, hogy a bicská ás ma már aránylag ritkán fordul elő városunkban. A rettegett, szigorú rendőrkapitányt azonban a nép mégis nagyrabec ülte, mert tudta, hogy bajaiban igazságos, pártatlan bíróra talál benne 8 ismerték hozzáférhetetlen puritán erkölcseit* Egyébként ö vagyonos agglegény ember volt, az az egyemeletes palotaszerü szép ház volt a háza, mi még most is ott áll magánoson a Halpiacon a Mária szobor mögött. Ott is lakott s a 1 kásán nem egyszer fogadott jókedvű, mu ató vendégserege is Mert a szigorú arcú rendőr a társ Ságban csupa gyöngéds g, szeretetreméltó, vidám és előkelő magyar úr volt, a gyermekeknek különös jó barája, am re magam is, mint néha házának vendége tapasztalatból jól era lékszem. Vas Gereben tolla besorozhatta volna Boross kapitányt a „Nagy Idők“ nagy emberei közé. (jövőre folytattuk.)
