Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Vároki Irta: KNIESS ANDRÁS. Várok . . . Gyorsan suhannak tava a napok, S mollettem halban, mélabús ködben Tűnnek, sietnek sötét alakok. Várok . . . Nap égeti, zápor mossa fejem, De in nem megyek, in őr vagyok itt, És mindig nagyobb lesz bennem a hit, Hogy dllnom kell nekem e szent helyen ! Várok . . . Nagy hittel buzgalommal várom Őt, A Megváltót, az Izmost, az erőst; Kinek kezében ott a liliom, És acélos hit a két szemében, Jöttére reszket bűnös Babilon, Diadal ujjong és bnjik a szégyen. Várok . . . Tán nem hiába én kába, bolond. Jön majd Bizánchoz ifjú, uj Botond, Hogy rést vágjon a csukott kapukon, ís na utána éneklésbe fog Mámorban úsznak kis magyar faluk. Lágyan zenélve jő a zöld utón Követi hosszú, ámuló sereg S az Ô ajkáról dallam száll, zenig. Meglátva engem, tán magához Int, S míg a tömeg eléje pálmát hint, Egy át t tartjuk meg a bevonulástl Várok . . . Erőt vesz rajtam méla álmodás, Bolondos órán néha úgy érzem, Hogy azt a napot én meg nem érem. De nem! Legyek bár béna, vak, szegény, Végső erőmmel odacsúszok én. Ott suzog majd az elhaló imám, Midőn fehér lovon jön a Titán. Hadd tiporjanak keresztül rajtam, Nem fog panasszóra nyílni ajkam, S ha a tömeg fölöttem hömpölyög, ők se nézzék alattuk ki hörög? És aztán csendben, zöld árokparton Agyonrugdalt, bús fejem lehajtom É fölkeresem a nagy temetőt. Most messze van még tőlem az árok, De amíg meg nem hallom, látom őt, Ázva-fdzva bár, de mégis várok! . * . állandó nagy maradék wásárl Férfi és nőiszövetek, posztókban, siffon, vászon, angin, kanavász, valódi rumburgi vászon és finom damasztárukban. Zefirek, női ruhának való különlegességek stb. rend~ kivül olcsó árban szerezhetők be a o * NAGY HARADEK ÁRUHÁZBAN SZÉKESFEHÉRVÁR, VÄRKÄPU-UTCÄ 6. SZ. A HUNGÁRIA KÁVÉHÁZ MÖGÖTTI UTCÁBAN Szolid kiszolgálási Szombaton az üzlet zárva!
