Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)

Szépirodalmi rész

-51Mégis, az öreg ur csodálatosan szug geszti? szemeinek hatása alatt, talán anélkü', hogy tudott volna róla, elmondott mind nt, mintha gyóntató atyjának beszélt volna:

— Néhány héttel ezelőtt a Belvárosban valami bevásárolni valóm volt. Végeztével felfutottam ai egyik barát nömhöz, aki a Klotiíd palotában lakik Amig az ebédlőben, ahol egy kis tízóraival kínált meg, eltraccsoltunk, a házi gazda a dolgozó szobájából egy fiatal embert vezetett ki. Bemutatta: ifj. dr. Vadass Emil. Leültek ók is, kedvesen elbeszélgetnünk Aztán együtt távoztunk el. Ö engedelmet kért, hogy ha áig kisélhessen és az utón nagyon kedvesen elbeszélgettünk. Hazudnék, ha azt állítanám, tv gy az első pillanat végzetes volt. Csak késő este, mikor kis leányszobámban lefeküdtem, mintegy bűvös tükörben, egyszerre előttem ái lőtt az arca és — a szemei ... A hangját is hallottam, amint hozzám beszélt és éreztem kezének me eg szőri tását ... És erre valami leírhatatlan nyugalom szállott meg Sokáig feküd tem nyitott szemekkel bámulva a sötétségbe és egyszerre az a csodálatos érzésem támadt, hogy az anyám ül mellettem, simogatja az arcomat és igy szólt hozzám :

— Szeresd ezt a fiút. Neked való. Én hoztam az utadba.

A látomás eltűnt és én olyan nyu godtan aludtam el, mint kis gyermek koromban, mikor az ágyamnál ült és mesélt nekem. Ez történt az első találkozás után Egészen biztos voltam most már, hogy az édes anyám — vé letlen képében — megint összehoz bernűnket. Csakugyan. Egyik iparmű vészeti kiállításon találkoztunk újra. Mikor egymás szemébe néztünk, mindegyikünk tudta a másikról, hogy gon doiatban sokat foglalkoztunk egymás sál. Engedelmet kért a bátyámtól, hogy meglátogathasson. És . . . és . . . gyakran élt ezzel az engedelemmel ...

Ez minden - . . Nem tudom, fogalma* sincs róla, hogy mi vár reám, csak azt tudom, hogy mikor idejöttem, magammal hoztam az egész, szépséges t vaszt, mely tele volt Ígérettel, ujjongó boldogsággal, most pedig . . .

Itt hirteen megcsuklott a hangja, finom ajkai vonaglottak az erővel visszatartott környéktől.

Dr. Vadass csendesen bólintott, mintha mondta volna: tudtam ... ezt vár tam Csak nagysokára szólalt meg tijra és a hangja olyan fáradt volt, mintha lelke nagy távolságokat repült volna be azalatt.

— Hogyan ismétlődik minden a világon! A fiam története az enyém is. hn is egy közös ismerősünknél találkoztam orága kis feleségemmel, azzal a különbséggé’, hogy ez az ismerős, az ö legj bb barátnője nagy be eg volt és ő áp lta. És megszerettük egymást : az irgalmas kis szamaritánus nő és a fis tál kő orvos. Mert bizony cs. k szimpla falusi doktorka voltam én még akkor. Szegény ördög, akinek legmerészebb álma: egy csinos kis kertes ház, megf. leljen berendezve, ahová a feleségemet vihetném, És bizonyára ebben a kiskertes házban folvt vo na le az egész éie em, ha egyetlen fiunk születése után egy retenetes betegség meg nem támadja szegénykét: méhrá- kot kapott . . .

És — hasztalan volt minden . . . Hiába hordoztam orvostól orvoshoz. Hiába vittem a leghire-ebb specialis- táühoz, hiába vagdosták” Ideig óráig segitettek rajta és mikor már azt hit tem, hogy hátha csoda történik és megmenekül, újra kiütött a baj. Pusztult, senyvedt a szemem láttára. Hogy szerette pedig az életet 1 Hogy könyör- gött, hogy ne hagyjuk elpusztulni 1 Rettenetes volt !..

Mikor eltemettem, a kétségbeesés első vihara u án mindén tehetetlen haragom egy irtózatos nagy akarásban öszpontosult lázadó agyamban, hogy