Székes-Fejérvári Naptár, 1926 (50. évfolyam)
Szépirodalmi rész
— 42 — Elfoglaljuk az épületet. A legénység egy része már most leheveredhet, hegy erőt gyűjtsön az előttünk álíó mene teléshez. Kempf szó nélkül Ld'l egy szalmazsákra. Fázik és didereg a nehéz katonai köpönyege alatt is. Tudom, hogy mi a baja. A malária kiújult rajta megint Tál ín negyvenfokoj láza van. A pálinkájába kinin-port csempészek és biztatom, hogy igya ki egy hajtásra az egészet. Nyöszörögve engedelmeskedik. — Hát jó. Legyen. A hadnagy ur egészségére Derék, régi kát ma. Talán már tizen ötödik éve eszi a császár ken erét. A szerb harcteret is kitünően ismeri. Kár, hogy nem segíthet ki tanácsaival Csak nyög szegény ma*a is a kis csapat nyakán. Magamnak kell elintéznem mindent. Az emeletes épületet mindenek elő t védelmi állapotba helyeztetem Hátha itt támadnak meg bennünket a komitéc*ik. Az ablakokat és az ajtókat kivágatom. A pincéből zsákokat hordátok föl, amelyek fö'ddel kipárnázva, torlaszul fognak szolgálni. Még néhány alacsony bokrot is eltávolíttatok az épület elől, hogy semmi se zavarja a kilövést. Kijelölöm az őrséget is. A katonák egy része már horkol is elnyúlva a padlón Csak Kempf vergődik még a szalmán, küzködvea láz ijesztő árnyai val Magam nem merek aludni. El gémberedétt tagokkal virrasztók egy székbe roskadva. Minduntalan rágyújtok kis angol fapipámra, hogy szememet le ne ragassza az álom. Néha az üres ablakokhoz lépek és kibámulok a vik és ijesztő éjszakába. A hegyek felöl még mindig hangzik a lövöldözés. Vojnovic^ra gordolok, a szerb fölkelő vezérre. Ki ő és mit akar? Állítólag szerb vezérkari tiszt. Repülőgépen szállott le egy sötét es'e Uzsice határában, a megszállott Szerbiában s azóta az add g lappa> gó komitácsi fölkeléseknek ő a vezére. Egyszerre merte fölvenni a harcot — három hatalom katonaságával — a némettel, a bolgárral és az osztrák magyar hadsereggel. Egy szúnyog, Finely meg mer támadni egy egész elefántcs ordát. Kétségkívül egyik érdekes figurája a világháborúnak. De most mégis gyűlölettel és bosz- szusággal gondo ok rá. Minek okvetetlenkedik ez az ember? Miért a céltalan vérpocgékoíás ? A végén úgyis ecsipjük és akkor felakasztjuk. — Igen, föl fogjuk aka ztani, — ismétlem makacs önhittséggel. Eddig — igaz — ügyesen, mint a gyik, mindig ki tudott sikiari a kezünkből. Már egy teljes éve harcol ellenünk s ennek az áldatan guerilla csetepaténak még mindig nincs vége. Ügyes katona. Igaz. De mi a célja ? Amikor a v.'gén úgyis úgyis lógni fog a fán! ŐÖMIPT KáRO[Y SZÉKESFEHÉRVÁR, KOSSUTtí-U. 5. piVatÄRUHÄZfl CWXV KALAPOK, HARISRYÁK, FEHÉRHEmÜEK UTAZÁSI ÉS SPORT- VjrUlVj CIKKEK LEGmEGBlZHATÓBB BEUÁSÁRLÁSI FORRÁSA.
