Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)

Szépirodalmi rész

51

S ü p e g i Balázs.

Irta: RAKÁCS LAJOS.

Három lovas pnroszkált a Sárospatak felé vezető országúton, Süpegi Balázs és két őrtálló vitéze. A forró nyári nap égetőn tűzött le a süríi, bok- Kkal szegélyezet' útra és a három bujdosó kurucról csurgóit a veríték.

Óvatosan j irtatták tekintetüket végig a ha áron, hogy a száraz levélzet ^;ö 1 nem kandikál*e ki valahonnan a labanc dárda. Mert hej most a hegy- ; a u teb van leselkedőkkel és a porrá égetett Sárospatakon labanc lett az ur.

Süp gi Btiázs a hadházi kurta neues immár két vitézével maradt meg . u nagy öldöklésből, amelyet a szomszéd Iabanchitü Újváriak rendeztek Tisza- réven, amikor a tábort éjjeli álmábm meglepték.

Haragra rándult Stlpe^i sötét szemöldöke, amely fölött a homlokán szí es forradás — Újvári emlék — húzódott.

Mért is ellensége a magyar a magyarnak ! — sóhajtotta Stipegi Balázs, miközben térdnyomással lovát szaporább ügetésre sarkalta. Prémes süvegének csótárját kikezdte már az idő, esővert mentéjén foltokat hagyott az erdő- néni t borozás. Félelmes tenyérnyi pallósa csörgött vésztjóslón oldalán.

Újvárira gondolt a labancok kapitányára, aki csuful cserben hagyta a b ic.koros nemességet és beállt tányérnyalónak a császár regimentjébe. Most szolgál kapitányi sorban az ellenségnél. He’, de le sír róla a császár gúnyája.

Süpegi haragosat rántott lován, megszorította buzogánya nyéléi. Szinte megroppant a fegyver vasnyaie kezében. Akkor látta utoljára, amikor a tiszai révnél táborozó ku ucain rajta ütött. Orvul a nádas felől csus tak elő a hitványak Szuronyt döftek a csatákban fárad! alvók keblébe, mielőtt az kardot foghatott voln».

Süpegi maga is a haláihörgésre ébredt fel. Sötét árnyak csúsztak elő a nádas felől, olt jártak körülötte és aratott a halál Hej, kurucok fel ! — kiáltott felugorva, de a haldoklók nyöszörgése volt a szavára a felelet.

Kirántotta pallosát, hogyha már halni kell, olcsón nem adja magát. Lóra termett a kuruc, nem ér! a? a gyalog harchoz. Öíen-hatan rohantak rá. Aki szembe jött vele, megismerie, Ujváii volt, az áruló. Két kézre kapta sziblyáját, hogy nsgyobbai sújthasson vele. Újvári félreugrott és a levegőt "hasitóttá a szeles pallos. Újvári kardja felé sújtott. Homlokát elöntötte a vér és od?. zuhant a halottak közé.

Az öldöklésből megmaradt két vitéze hozta ki őt a halottak közül. Hej ..hányszor megsrratta azóta a sok derék, leölt kurucot, amióta húsz nap és hu z éjjel a hegyaljai erdőket járta. M nt üldözött vad bujdosott járatlan utakon. Keserű gyüíölség égeüe szivét. Hej ha egyszer a sors összehozná azzal az á-ulóval, h gy a sok leölt hivééii és ezért a kardvágásért a homlokán megfizethetne.

Megtorpan az'egyik kisérő kuruc lova. Ernyőt formál szeme elé és mes :-e tekint a végíelenséggel ölelkező határ felé.

— Lovasok — mormolja tompán. Megállítják lovaikat és leugrálnak. A