Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)
Szépirodalmi rész
46 Ahogy ott ülök az ágyam szélén és lógatom a fejemet, megszólal a Guszti : Haza akarsz jutni ? Persze. Akkor vetkőzz és feküdj le. De hiszen kutyabajom A fogammal jöttem. Azt itt nem nézik. Fő az, hogy beteg légy, akkor elküldenek Calciba. (Megjegyzendő Calci több a fogolynak, mint Mekka a jámbor muzulmánnak. Ez a rokkantak tábora, honnan a kicserélés történik.) Hát aztán mit tegyek? Hallgass és tedd, amit én. Lefeküdtem. Pár perc múlva jött egy Avanti, ahogy mi a tali bakákat hívtuk és a köpenye alól titokzatosan átadott egy üveget Gusztinak. Nemsokára jött egy ápoló és hőmérőzni kezdett bennünket. Először Gusztit. Mig a hőmérő Guszti hóna alatt volt, addig Adolár szóval tartotta a talit. Közben láttam, hogy Guszti erősen manipulál a paplan alatt, néhányszor kikapja a hőmérőt, rápislant s aztán gyorsan visszateszi. Ugyanezt tette Adolár, mikor őt hőmérőzték. Engem is megmért az ápoló, felirta a lázunkat, aztán tovább állt. Mennyi a lázad — kérdi Guszti. Harminchat kilenc és a tied ? Harmincnyolc egytized. Az enyém harminckilenc hét — rebegte Adolár. Marha — szólt megvetőleg Guszti — nem megmondtam, ne dörzsöld any- nyira a hőmérőt, aztán nézd meg közben, hogy mennyi. Harmincnyolc épen elég. De mikor itt olyan rossz a világítás — mentegetőzött Adolár. Akárhová nézek, mindenhol látom a higanyt. Félóra múlva vizit, szólt Guszti, remélem máma jó nyelvet tudok csinálni. Ezzel felült és elkezdett „jó nyelvet csinálni.“ Történt ez pedig fogkrémmel, melyet a nyelvére nyomott, ujjával szétkent s aztán kilógatta a nyelvét és egy kis zsebtükörben nézte. Hasonlóképen Adolár. Végre nyílott az ajtó és belépett az orvos Hebehurgya, nyüzgér kis tali volt Adolár zajosan üdvözölte és lármás társalgást kezdett vele, döntően megcáfolva Schidlof ezerszavas módszerét, mert ő öt olasz szót tudott csak, de ezzel, meg a kezével mindent kibeszélt. Közben a tali megnézte Guszti lázát, kiölttette vele a nyelvét és azt mondta rá sporco (ocsmány). Adolár lázánál megcsóválta a fejét, megtapogatta az üterét, még jobban megcsóválta a fejét. Aztán rápillantott az én láztáblámra, rám se nézett és otthagyott. Guszti majd kibújt bőréből örömében. Hogyne ! Hiszen a nyelvére azt mondta a tali, hogy sporco. Örömében elővette az Avanti által hozott üveget és kiitta a felét. Mi van abban ? — kérdeztem. Kóstold meg — és odaadta. Belekóstoltam, — ecet volt. Hát ez mi ? — hüledeztem. Egy kis étvágycsináló ; ebéd és vacsora előtt megiszom egy féllitert. Használt. Két hét alatt tiz kilót fogytam. Felgyürte az inge ujját és büszkén mutatta pipaszárvékony karjait. Hozták az ebédet. A szaga felébresztette a rég alvó oroszlánt, hogy majdnem üvölteni kezdtem. Hogyne ! Valódi makaróni ! Valódi lisztből és nem gesztenyelisztből. Valódi vajjal. Valódi sajttal. Valódi hús. Valódi zsírban. Rizs mellette. Sírni szerettem volna örömömben.
