Székes-Fejérvári Naptár, 1923 (47. évfolyam)
Szépirodalmi rész
38 II. A közgazdasági helyzet Az 1922 ik év főproblémája a drágaság volt. Az egész esztendő a folytonos drágulás jegyében folyt le, amely néha néha olyan erős lendületet vett, hogy az ausztriai közgazdasági tragédia magyar megismétlődésétől kellett tartani. Ez a rohamosan fokozódó drágaság egyrészt lehetetlenné tett minden szolid és nyugodt kereskedelmi, ipari kalkulációt, másrészt alkalmat nyújtott az inproduktiv, nyerészkedő spekulációnak a további árdrágítás hihetetlen garázdálkodásaira és végül széles munkásrétegek, valamint a fixfizetéses intelligencia életét annyira megnehezítette, hogy általános elégedetlenség és elkeseredés kapott lábra. Súlyos szociális bajok keletkeztek, melyek már a társadalmi békét, a tekintélyt elvet s a közerkölcsiséget fenyegetik. A magyar középosztály, mely a XIX. század folyamán Magyarországot politikai és kulturális tényezővé emelte a nemzetek nagy társaságában, e gazdasági ökölharcban összeroppant és már nem tudja teljesíteni azt a történelmi missziót, mely a nemzeti hagyományok ápolásában, a nemzeti művelődés fejlesztésében és a nemzeti érzés megerősödésében eddig szinte egyedül az ő feladata volt. Nem volna ebben semmi siratni való, ha a tönkrement magyar intelligencia helyét és hivatását új, erőteljes társadalmi osztály töltené be. De ilyennek kialakulására jelenleg nincs semmi kilátás. Egy olyan országban, ahol a kanász munkáját háromszor annyira értékelik, mint a tudós egyetemi tanárét, halálra van Ítélve a kultúra. Ennek a beteg állapotnak már is aggodalmas jelei kezdenek mutatkozni és ha a kultúra detronizációja után nem sietünk a szellemi munkát az őt megillető polcra ismét felemelni, akkor Magyarország szellemben és közerkölcsökben egy évtized múlva balkánivá válik. A drágaságnak és a megélhetés megnehezülésének számos okát sorolhatnánk el már most is, habár az események még nem helyezhetők megfelelő történelmi tárlatba- Közgazdasági életünkben az agrár érdekek domináltak. Az agrárizmus mindaddig helyes, mig társadalmi osztályok pozícióját meg nem támadja, de kárhoztatandó, mihelyt azok rovására akar érvényesülni. Az államnak az összes munkás néposztályok érdekeit egyformán kell védelmezni. Ezt nem láttuk mindenkor az elmúlt évbenA drágaság másik okának a mérhetetlen önzést és szemérmetlen kapzsiságot kell tartanunk, amely ijesztő mértékben kerítette hatalmába az embereket. Egyéni érdekből a köz rovására spekulálni és gazdálkodni szinte szentesített közgazdasági elvvé lett. Valami mohó meggazdagodási vágy lepte meg az embereket, kik nem törődve a holnap következnie nyeivel, még ma akarnak mindenáron vagyont, pénzt szerezni, igy valósággal őrült hajszává tették a közgazdasági életet. ^ Harmadik ok a börzéző, valutázó spekuláció szertelen elhatalmasodása, mely társadalmi osztályok existenciális érdekeit minden lelkiis- meretbeli furdalás nélkül dobja kockára és amely óráról-órára drágított,, hogy újabb, meg újabb nyereséget szerezzen. A negyedik ok a régi pénzügyi politika, mely az államgépezetben az erőt egyik napról a másikra újabb nyavalyával : a bankjegy szaporítással és nem az ármérsékléssel és produktiv termelő
