Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Félreértés.

Egy artista me*gyónt.

— Mi a mesterséged fiam ? — kérdezi a plébános.

— Akrobata vagyok.

— Mi az?

— Megmutath tóm — mondja a legény — kilép a gyóntatószékből és pár hatalmas bukfencet vet.

Utána egy öreg anyóka lép a pap elé és könyörgő hangon szól :

— Szépen kérem a főtisztelendő urat, ne tessék rám is olyan nehéz penitenciát szabni ...

Családi öröm.

Anya a városban volt és álfogat csináltatott.

Otthon kiakarja próbálni a hatást, a bakfis leánya felé lép és kérdezi :

— Mit látsz rajtam kicsikém?

— Mit kellene látnom mama?

— No hát semmit sem veszel észre rajtam ?

A leányka nagyot néz, majd elpirul és a mama nyakába burulva igy szól :

— Nem baj mama, majd felneveljük azt is.

fl tárgyaló teremben. Elnök: Mi a foglalkozása ? Vádlott: Művész vagyok.

Elnök : Miféle művész ? Vádlott : Esernyő csináló művész. Elnök: Hát az is művészet ? Vádlott(büszkén): Próbálja meg elnök ur és csináljon egy esernyőt !

Békités.

Asszony : Mi jut eszedbe ? Miért veszed fel a télikabáíot a szobában ?

Férj: Olyan hűvös vagy irányomban, hogy félek, még meghűlök.

Összeillenek.

— Mit ad ezért az arany óráért?

— Ha bebizonyítja, hogy jogszerűen szerezte, Ötezer koronát, ha nem csak kettőt.

— Ide azzal a kettővel.