Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)
Szépirodalmi rész
A Fejérmegyei FRISS HÍREK Nem bocsáthatjuk útnak naptárunkat, hogy lapunkról, elveink letéteményeséről ne írjunk pár szót. Hisz naptárunk, vállalatunk is azoknak a törekvéseknek köszönhetik születésüket, amelyek az újság betűiből sugároznak elő: megtenni mindent, kinek-kinek a tök telhetőt a haza, a kultúra, az emberiség javára. ~Egy kisded társaság, mindegyik tagjában áthatva a társadalmi nyomorúság nyomasztó gondjától, kereste az igaz utat, mely a szélsőségektől elkünölve az alkotó műnkc ösvényén vezet az emberiség üdve felé. Ez a kis társaság egy mély szociális problémánüi gyakorlati megvalósítását, a munka fölemelését, a tökével való egyenrangusitását tűzte ki célul. Irányt akart mutatni a társadalomnak: nézzétek, arra menjünk, kart karba öltve. Ez a gondolat előbb kisebb, szinte törpényi anyagi erővel nyomdát vásárolt, nem, hogy üzletet csináljon, mert hiszen „üzletre“ akkor számos jobb befektetés is kinálkozot: volna, hanem, mert érezte, hogy a gondolatnak szárnya a sajtó, a gép, amely az élő gondolatot a holt betűn át kelti ezer uj életre, s hitte, hogy ennek a gépnek intelligens munkásai fogják a legjobban megérteni jószándékait, mellyel a munkás-haszonrészesedés termelés szaporító föltevését az életben bizonyító valósággá valósítsa. Ezt a kezdeményezést ma már számos üzem átvette s a kísérletezés utón van, hogy lassankint termelési rend legyen, mely a töke és munka kikér ülhette nnek látszó összecsapását elhárítsa. De ez a messzebb levő cél nem elég. Sok baj, sok nyomorúság van az életben. Különösen a szegény ember: a munkás, a napszámos, a kisiparos, kistisztviselő életében. .4: élet gondja leginkább ezeket sújtja. Ezeket, akiknek nincs barátjuk, nincs segítőjük, nincs senki, aki panaszukat meghallgassa, nincs organum, mely az ö érdeküket támogassa. Pedig azö tűrhető sorsuk az ország békéjének, jövőjének szükséges elő}öltétele. Népünk kivételesen nagy nyomorúságának oka, hogy szétdarabolták országunkat elvették megélhetésünk alapjait s most csak a kint érezzük, az éhség, a nincstelenség kínjait, egymást marcangoljuk, de arra nem gondolunk, hogy mindezt az ellenségeink okozták. A hazánk elvesztése csak keveseknek fáj, mert a sokak a maguk kínjaival vannak elfoglalva. Pedig ez nincs igy jól. Izzó hazafias érzés, az elvesztett föld visszaszerzésének reménye kell. hogy fűtse minden magyar lelkét, mert ez anyagi jobblétünknek is forrása. A társadalmi egyenetlenkedésben igazságos, mély, krisztusi érzülettől áthatott lélek állhatja meg a helyét mint intéző, bíráló és Ítélő. A bűnben tobzódó társadalmat csak a: igazi krisztianizmus emelheti fél, ez válthatja meg. Ezek azok a pillérek, amelyeken vállalatunk s lapunk fölépült. Ezek fogják tartani minden időkön. Ezt a programmot valósítjuk meg kezdettől fogva. Ez alá esküdtek munkatársaink, szerkesztőink, akiknek sorában a legmélyebb hálával kell megemlékezni alapítónk s első főszerkesztőnkről, Tamás Viktor tanárról, aki hatalmas eszének, mély, igazgyöngyöket termelő szivének minden kincsét egészen ránk pazarolta, mig hivatáséi Budapestre nem szállította. Utóda dr. Farkas Gyula tanár ideális lelkének minden tiizét, nagy képességeinek, lörhetlen energiájának javát állította lapunk szolgálatába s az ö érdemük, hogy lapunk ma az vidék egyik legmagasabb nívójú lapja, amely eredeti vezércikkeivel táplálja fél ország lapját. Sajnos ez év decemberében elvesztettük öt is. Berlinbe hívták meg lectornak. De alig egy évi fönnállásunk után ma a Fejérmegyei Friss Hírek városunk legolvasottabb, legkedveltebb lapja, melynek nyugodt, békességes hangja a szélsőséges irányzatok mellett közszükséglet. Lapunk népszerűségének megszerzésében oroszlán része volt boldogult felelős szerkesztőnknek, Dugovich Imrének, aki a hivatásosságot megcáfoló idealizmussal szolgálta a köz érdekét lapunk szerkesztésével, mig a halál ki nem ütötte a kezéből az újságírói tollat. amelynek ő nagy művésze volt Emléke egybeforrott lapunk legszebb kofával.
