Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)
Szépirodalmi rész
55 így lesznek a Mariskák „tartalékos menyasszonyok“. Végső eszközei az elodázhatatlan adósságok rendezésének, végső reményei a beperelt váltókkal fenyegeteít gavalléroknak. S ezért a Don Jüanok kurizálnak neki a végső lehelletig, ki nem fogynak a bókokból és ömlengésekből, ügy mutatják, mint hogy nem mernének, pedig valójában még nem akarnak. Tartogatják szép szóvaj, semmire sem kötelező valíomásokkaí az esetre, ha jobb parthi? nem akadna a horogra. Mikor aztán az ifjúság meg a váltó lejár, mikor az uracs kopaszodik, ráncosodik, a hitelezők pedig iürelmetlenkednek, akkor a Don Juan lérdre borul Mariska előtt és vall : — Oh nagysád ! Nem birom tovább titkolni öt év óJa lobogó szent érzelmeimet, mely emészt sorvaszt éz elpusztít, ha ön nem könyörül rajtam. Imádom önt, n„ gysád, szivem egész hév Ível . . . stb. stb. Mondja ki hát a végze tes igent, vagy nemet ! Akar-e az enyém lenni, örökre az enyém ?... stb. síb. * * * És azután beszél a Don Juan a mamával, majd később a papával, a ki szomorú arccal vallja be, hogy bizony csak ötezer forint hozománya vsn a leánynak. — Oh kérem, a pénz mellékes. Ki törődik itt pénzzel ! És Mariska büszkén hirdeti barátnőinek : — Milyen ember, Istenem miiyen ember ! Öt éven át rajongott értem és végre mégis meg merte kérni a kezemet. Mégis vannak hűséges, önzetlenül szeretni tudó férfiak a világon. Bizony vannak. Vannak tartalékos vőlegények és tartalékos menyasszonyok. És boldogok azok a jámborok, a kik nem veszik ezt észre magukról soha. Milyenek az asszonyok. Hegy milyenek az asszonyok, azt nagyon nehéz lenne pontosan megállapítani. ügy látszik mégis a kínaiak ismerik legjobban a nőt, mert szerintük: Tvastói ieremíette az asszonyt: elyette a hold gőmbölyüségét, a kígyó hullámzását, a fű rezgését, a kúszó növények ölelő simulékonyságát, a liliom karcsúságát, a róz:a szirom bársonyosságát, a szellő könnyűségét, a szél ingadozását, a nap sugarát, a felhő könnyét, az őz pillantását, a tigris kegyetlenségét, az oroszlán bátorságát, a tűz forróságát, a jég dermesztő hidegét, a páva hiúságát, a szarka csacsogását, a vadgalamb bugását, a krokodil sírását, a gyémánt keménységét, a hattyú pehely puhaságát, a méz édességét és az epe keserűségét. Választhatunk tehát : a méz édessége, vagy az epe keserűsége között.
