Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)

Szépirodalmi rész

45

Az alkotmányos egyeduralmat a nemzet jövőbe látó része, a nemzet bölcsei a keresztény civilizáció átültetésekor annak könnyebb és gyorsabb megszervezése érdekében egyidőre felfüggeszteiték. Első királyunktól, Szent Istvántól mintegy két századon át a korlátlan egyeduralom szolgálta a nemzet ügyét. Amikor azonban a kijelölt célt elérték s a királyok a hatalommal kezdtek visszaélni, rögtön vétót mondtak és visszatértek az alkotmányos egyeduralom vágányába.

Ez a vissza'érés 1222-ben, tehát épen 700 esztendeje következett be. Ennek a visszatérésnek európai hirü dokumentuma: az aranybulla, nemzeti alkotmányunk első írásos emléke. Ezt a fontos okmányt illetve az akkori bátor és politikailag érett nemzedéket kell ez évben ünnepelnünk. Ünnepeljünk hát e helyen is — legalább pár sornyi visszaemlékezéssel.

Mivel II. András király ok'alan politikát űzött, az idegenek kegyelésével és esztelen pazarásával nagyon megsértette a nemzeti érdekeket, a nemzetiesrn gondolkozó magyaiság összefogott és II. Andrást a nemzet és király viszonyát körvonalozó és a nemzet rétegesek a jogait megvédelmező kiváltságlevél kiadására kényszerítene. Ezzel az egyetemes alkotmánytörténetemben a második helyre kerültünk. Csupán az ango ok előztek meg hét esztendővel. De mi — önérzettel mondhatjuk — nem őket utánoztuk, hanem a nemzeti lelkiismertt szavát követve cselekedtünk.

Ez az arány függőpecsétes oklevél, amely — sajnos — csak egy 1318 i átiratban maradt ránk, örök büszkeségünk. Elvitathatatlan bÍ2onyí:ék önmagunk és a világ előtt. Bizonyíték politikai és alkotmányos életünk fejlődöttsége. valamint szociális érzékünk korai megny i’a.kozása mellett.

Az aranybulla hatalmas kifejezése a nemzet önrendelkező akaratának. Ahány cikkely vagy tartalmi részlet csak van benne, annyi igazolás az a nemzet józzn felfogását és messzetekintését illetőleg. A jnagyar nemessé'/, amely nem vallott más urat, csak a királyt s amely nem isrrert más kötele séget mint a király és a haza szolgálatát, elsősorban is a király tekintélyét kivánta helyreállhani és a királynak a nemzet s a haza ügyei iránti érdeklődését biztosítani. Azt akarta, hogy a király Szent István szellemében uralkodjék mindenkoron, vagy s a király ne tegyen játékszere semmiféle idegennek; oktalan b rtokadogatásaival magát el ne szegényítse, a pénzügyi hely. etet örökös pénzbeváltással és zsidókra*', izmaelitáknak pénzügyi tisztviselőkké kinevezésével meg re lontsa; az évenklnt tartandó fehérvári törvényható napokon pedig mindenki panaszát meghallg-ssa és ha jogos az, orvosolja.

A magyar nemesség nemcsak az ő honvédelmi köte’ezettségét fedő nemesi szabadságának a fenntartását hangsu yozta, hanem a nem nemeseknek Szent Istvántól megállapított szabadságát, mint a tizedeknek természetben való szedését és a szegényeknek a királyi emberek s vármegyei ispánok zsa-