Székes-Fejérvári Naptár, 1922 (46. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Az 1921. év története. Irta: Dr. GÁL JÁNOS. A közelmúlt hónapok mozgalmas és súlyos eseményeit históriai távlatban látni és igy történetírói tárgyilagossággal megírni még lehetetlen. Hogy mégis tollat fogtunk, annak az a magyarázata, hogy egyrészt megmentsünk a feledéstől olyan eseményeket és jelenségeket, amelyek szükségesek és majd szükségesek lehetnek e forongó korszak teljes megértéséhez, másrészt pedig azért, hogy emlékezetünkbe idézvén az eseményeket, belőlük már most bizonyos tanulságokat vonhassunk le a jövőre vonatkozóan. Mert tanulságok nélkül nem sokat ér a történelem. Ezért bár első, sorban csak az események puszta regisztrálására szoritkozunk, alkalomadtán mégis kitérünk azok bírálatára is. A politikai viszonyok. Az oly sok gyászt és kiábrándulást hozott 1920. év elmúltával azt reméltük, hogy az uj esztendőben végre rátérhetünk a kibontakozás útjára és a sok rombolás után megkezdhetjük a békés, épitő munkát. Most az év végén magyar keserűséggel kell megállapítanunk, hogy reményeinkből igen kevés vált valóra. Keserűségünket csak részben mérsékelheti az a tudat, hogy ennek rajtunk kívül eső okai is voltak. Így mindjárt elrontotta újévi örömünket az ententenak az a jegyzéke, amelyben megsürgeti Nyugat-Magyarország átadását az ő részére, hogy aztán ő viszont Ausztriának szolgáltassa ki. Ausztriának ez a becstelen kívánsága a magyar kormányt kereskedelmi és forgalmi téren bizonyos megtorló lépésekre késztette. Mivel azonban a nagykövetek tanácsának jegyzéke a kiürítést nem kötötte határidőhöz, a két kormány között hosszú politikai diszkusszió fejlődött ki, amely azonban nem tudta elintézni a kérdést. Az ügy elodázásában része volt francia részről felmerült azon aggodalomnak is, hogy Nyugat-Magyarország elcsatolása végeredményben Németország erőgyarapodását jelenti. E felfogásnak a Temps nagy francia újság jan. 9-iki számában kifejezést is adott és azt ajánlotta, hogy a két érdekelt fél maga egyezzék meg. Jan. 12-én aztán három interpellációval kapcsolatban a francia kamara leszavazta a kormányt, mire Leygues miniszterelnök benyújtotta kabinetjének lemondását. Jan. 16-án Briand megalakította az uj kormányt, amelytől sokan 3
