Székes-Fejérvári Naptár, 1917 (45. évfolyam)
Szépirodalmi rész
Nincs városi járványkórház, szűk a Lujza szanatórium, a súlyos tuberkulótiku- soknak egyáltalán nem jut hely benne, a Szent György kórház állandóan túlzsúfolt, az elme megfigyelő osztályon veszedelmesen szégyenletes állapotok vannak, a venereás betegek férőhelye a szükséglethez aránytalanul kicsi és sok szinte a végletekig fölsorolható nagy hiányokkal küzd Székesfehérvár és Fejér m. kór ház ügye. E fogyatékosságok megszüntetését fontos érdekek sürgetően követelik Ennek érdekéken életre való akció indult meg tavaly amelynek lelkes előharcosai gróf Széchenyi Viktor főispán, Szűcs Jenő alispán, dr. Saára Gyula polgármester és a két törvényhatóság közegészségügyének hivatott vezető tényezői : A terv az- hogy a Szt. György kórház és a Lujza szanatórium háta mögött kisajátítandó területeken a Szt. Gyögy kórház adminisztratív égisze alatt építtessék fel a járvány, kórház, bővitessék ki a szanatórium és a Szt. György kórház minden szükségessel oly mértékben, hogy az igényeket évtizedekig kitudja elégíteni. A nagyszabású terv költségeihez az állam már megígérte hozzájárulását, és remélhető, hogy a két testvér törvényhatóság sem befolyásolhatja magát kicsinyes autonóm szempontok által. A nagyszerű siker megvalósulása a közel jövőben alaposan remélhető. Tavaly május 6-án tellett be 50 esztendeje annak, hogy Fehérváron leleplezték a költőkirálynak, Vörömarty Mihály szobrát. Az évfordulót intim, de annál lelkesebb ünnepséggel ülte meg Fehérvár közönsége. Elzarándokolt a „Szózat“ nagy költőjének^szobrához, hogy bizonyságát szolgáltassa a Vörösmarty-kultusz bensőségének. És a költő lángelméje előtt letegye a megemlékezés kegyeletes koszorúját. A magyar nemzet sorsának érdekesen jellemző ismétlődése, hogy a Vörösmarty szobor leleplezésének napján 1866 május 6-án éppen mikor a leleplezési ünnepély folyt, harba induló magyar katonák vonultak el a szobor előtt. És a königgrétzi csatában résztvett e katonák, a szobornál szent áhítattal énekelték a Szózatot. Ötven esztendő múltán 1916 május 6-án, mikor a jubiláris ünnepélyre egybegyült közönség rázendített a Szózatra, éppen akkor vonultak el a szobor előtt a harcba induló fehérvári honvédek és lelkűkben égett a szent hitvallás Hazádnak rendületlenülNagy örömet szerzett a Doberdón harcoló fehérvári honvédeknek tavaly junius első napjaiban gróf Széchenyi Viktor főispán, Szüts Jenő alispán és dr. Saára Gyuia polgármester. Az illetékes katonai parancsnokság meghívására meglátogatták az akkor egy-két napra pihenőre rendelt 17-es honvédeket és népfelkelőket. Két napot töltöttek a fronton, megtekintettek mindent, ami 17-eseink küzdelmeinek, dicsőséges harcainak és egyéb hasznos tevékenységének minden elismerésre méltó bizonyságát a véráztatta doberdói sziklák mutathattak. Hirtelené- ben gyűjtött hasznos és kellemes ajándékokon kívül elvitték honvédeinknek Fehérvár és Fejérmegye népeinek szeretetteljes üdvözletét, becéző gondoskodását, aggódó velükérzését és bizakodó hazavárását. És cserébe azt a büszkeségesen örömet keltő híradást hozták haza, hogy honvédeink heroizmussal teljesitik véresen szentséges kötelességeiket, de ha elült a gyilkos tusakodás fprgetege, *ha a
