Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)

Szépirodalmi rész

Humor.

A lövészárokban gyöjtötte: Cyclamen.

A kaszárnya udvarán. Egy főrangú katona vizsgálta a bakákat. Az «gyík bakanák valamit olvasni kellett, mire az kijelentette:

— Alázatosan jelentem nem tudok.

Természetesen, hogy a tiszt megbotránkozott az ilyen óriási tudatlanságon és a vezénylő tiszthez fordulva kérdi:

— Mégis csak hallatlanság, hogy nem tud valaki irní és olvasni a XX, században !

— jelentem alássan — szólt a baka — nem a huszadik, hanem a harmadik században szolgálok.

*

Csirkehús keményen. Egy ur a vendéglőben dühösen szólítja asztalához a pincért:

— Mondja kérem, hogy mernek ilyen kemény csirkehúst adni a vendégnek? És tulajdonképpen miért olyan kemény ez a sült?

A pincér megzavarhatatlan flegmával feleli :

— Alighanem kemény tojásból való volt a csirke.

* •

Iskolában. Az elemi iskola harmadik osztályában arról Deszél a tanító, hogy a különböző évszakok változásával a napok fokozatosan rövidülnek, vagy •hosszabbodnak A magyarázat végén felszólítja az egyik növendéket :

— Mond csak, kis fiam, mikor leghosszabbak a napok?

A tanuld — egy kishivatalnok fia — nagy meteorológiai és fizikai tudással feleli:

— A hónap vége felé.

*

A sonka. Beszéd és értelemgyakorlat közben kérdezi a tanító:

— Mond csak kis fiam, hogy hívják azt az állatot, amelyiknek a sonkát köszönhetjük ?

— Hentesnek :

A ragaszkodó állat

— Melyik az az állat — kérdezi a tanító — amelyik legjobban ragaszkodik az emberhez?

A gyermek találgatva :

— A ló,... . a tehén . ..

— No nem ; ezeknél sokkal kisebb.

— A pióca — vágja ki a szorongatott nebuló.