Székes-Fejérvári Naptár, 1916 (44. évfolyam)
Szépirodalmi rész
40 uszította. Példátlan galádsággal, becstelenséggel megrohant bennünket. A gazságban is van fokozódás, tetőzés. De szégyen és bünhődés, véres vendettánk éri a hitszegést. Mint ahogy bénává nyomorítjuk a lomhán taposó muszkalábat, meghajlásra kényszerítjük a fondorlatos, számitó angol fejet, könyörgésre kulcsoltatjuk a pipere — teremtő francia kezet és megvédjük szabadságunkat minden ellenségeinkkel szemben, ártalmatlanná tesszük a háromélü gyilkos tőrt, a stilettot markoló taljánöklöt is. Leszámolunk ezzel a hittül elszakadt, ármányos áruló pribékkel is, reásütt- jük az égbekiáltó hűtlenség szégyenének bélyegét. Mert velünk az elszántság, az egységes erő, a rettenthetetlen bátorság, a határtalan áldozatkészség, velünk a lelkiismeret, az igazság, miénk a szennytelen, éles, győzedelmes kard, velünk az Isten! És miként az ammonbéli Náchás seregét a vérigsértett Jábes népe megverte, hogy „ami megmaradt belőlük, elszéledt s nem maradt belőlük kettő együtt,“ úgy fog felbomlani elleneik cinkostársasága. Az igazság és bosszú Istene jár hadaink élén a mi nagy háborúnkban, amely a nemes haragnak győzelmes háborúja lesz. * * * A mi szükebb pátriánk, Székesfehérvár és Fejérvármegye közéletének minden megnyilvánulása is magán viselte a múlt évben a világháború jegyét. Sok gyász, szomorúság, fájdalom, megpróbáltatás sújtotta Székesfehérvár és Fejérvármegye népét; de a kishitűség, a csüggedés nem vett erőt a mi hazafias népünk lelkén. A hősi erények szilaj lobogása, a hazafias érzés szent lángolása világította azt a dicső utat, amely a mi nagyszerű népünk a nehéz utat járta. A gyász sötétségében magasztosan fölemelő, dicsőséges fényű fáklyát gyújtott a mi népünk minden áldozatra kész, szinte meghatóan bensőséges és mélységesen őszinte hazaszeretete. Büszkeséggel hirdethetjük, ha majd már csak pernye, hamu fogja mutatni ennek a szörnyűséges világ égésnek nyomait, ha elül a vészes harcok világot rengető dübörgése, ha végleges diadalt arattunk az ellenünk esküdött pokolbeli fajzatokon és az egész világ hódolattal tekint a diadalmas csaták füzéből makulátlan dicsőség patinájával kiemelkedett és büszkén lobogó trikolórra, — Székesfehérvár és Fejérvármegye népe azzal a boldogító tudattal adhat hálát a Magyarok Istenének végtelen kegyelmességeért, kogy a nemzet e nagy és szent viadalában megtette kötelességét. Székesfehérvár és Fejérvármegye fiai ellenségeink rémei a harmezőkön, diadalmas megtestesülései a magyar vitézségnek, a hősi erényeknek, büszkeségei a monarchia haderőinek. És Székesfehérvár és Fejérmegye népe, amelynek nem adatott, hogy fegyverrel kezében védje a hazát és entestével fogja föl a haza szive ellen irányzott gyilkos szándékú tőrdöfést, itthon a munka, a nemzeti ellentálló erőt produkáló frontmögötti tevékenység és áldozatos tettek nem kevésbé dicsőséges terén állta és állja helyét megingathatat
