Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
72 tak. Mikor Bánlaky magas alakja megjelent az ajtóban, egyszerre csend lett és egy kövér, kopasz emberke sietett a belépő felé. Ez a háziúr: Rózsavölgyi Ede. Bánlaky egy gyors és szakértő pillantással szemügyre vette környezetét, azután könnyebbülten lélegzett fel. Attól tartott, hogy vastag óraláncos, vörös kezű karperecek és gyémántokkal teleaggatott asszonyságok közé fog lépni és most meglepte az egész társaság diszkrét eleganciája. A házigazda személye megnyerő, jó- akaratu volt. Kissé erőltette ugyan a fesztelenséget és túlságos konfidens hangú volt. Láthatólag domináló szerepet vitt a maga körében, melyet nem anyira üzleti tehetségének, mint inkább társas szellemének, művészi és irodalmi érzékének köszönhetett. Ez az érzéke, mely bonvivan hajlamokkal párosult, a lakása berendezésében úgy, mint a társasága összeválogatásában nyilvánult, leginkább pedig beszédmodorában, mely néha csak úgy hemzsegett a tréfásan alkalmazott idézetektől. Bánlaky, miután néhány szót váltott a szalonban időző hölgyekkel, a szomszédos szalonba sietett, hol megtalálta azt, kinek kedvéért jött : Rózsavölgyi Malvint, ki feltűnően magas, elég csinos leány volt, abból az ideges, ábrándos fajtákból, mely könnyen hajlik a szerelemre. Mikor Bánlaky kezet fogott Malvinnal, leolvashatta arcáról, hogy a leány éppen annyira tisztában van látogatása céljával, mint ő maga. A sablonos bemutatkozások és néhány udvarias frázis után Malvin ismét leült a zongorához és halkan végigfuttatá ujjait a billentyűkön. Eleinte küzdött a zavarral, de azután valódi virtuozitással kezdett játszani. A fizikai erőlködés visszaadta nyugalmát úgy, hogy fesztelen társalgásba bocsájtkozott Bánlakyval. Feri most már bájosnak találta Malvint e fényes keretben, ámbár kissé exo- tikus, kreolos karakterű volt. A kékes-fekete haja szinte teherként nehezedik nyakára; arcbőre aranysárga, mint a régi elefánt csont; telt ajka provokálóan piros, barna szeme inkább ábrándos és titokzatos, mint leányos. Részletezve szép volt, bár egészbea nem volt annak mondható. Fájdalmas érzés járta át Feri szivét, midőn Ilma és Malvin között önkéntelen összehasonlítást tett. Oh, ha Malvin vagyonát Ilmának adhatná, mily boldog volna. De nem volt más menekvés, mint örök búcsút mondani szive bálványának, vagy elvenni e parvenu leányt, ki megnyit előtte egy uj életet — telve fénnyel és pompával s gondtalan jövőt biztosit. Sokáig tűnődött önönmagával, mig végre az ismét beállott lóversenyek, melyek rá nézve nagy veszteséggel végződtek, döntő lépésre határozták. Egy napon ismét megjelent Rózsavölgyi kastélyában. Malvint egyedül találta a szalonban. Gyors elhatározással, nehogy megbánja tettét, megfogta Malvin kis kezét, mely vonaglott, remegett Feri erős kezében. Később felmelegedtek .megzsibbadt ujjai és alig észrevehető nyomással simultak a fiatal ember kezébe. Pár napig tartott ez a titkos viaskodás, mig végre Feri elérkezettnek látta az időt nyilatkozni a szülők előtt és siettetni esküvőjét, hiszen Ilma hazajövetele rohamos léptekkel közeledik és akkor ereje megtörik, mely esetben nem marad más hátra, mint a golyó. #
