Székes-Fejérvári Naptár, 1913 (41. évfolyam)
Szépirodalmi rész
66 Fundsberg oda szólt hát neki : Szenteczki te vagy? Bár ne én volnék ! Tyhű de el vagy keseredve drága gyöngyvirágom ; hát aztán mi is a te nagy bajod voltaképpen ? Az amit kadét úr Fundsberg egészen röviden igy szokott meghatározni : „A ma forgalomban levő érmek közül csupán egy kisded bronz filléres agonizál a nadrágzsebemben.“ Hahaha. Látom, hogy egészen jól megtanultad ; hanem tudod mit kedves gyermekem én most rendelkezem egy néhány jó képű derék monétával, mit a melegen érző apai szív egy gyenge pillanatban nem tudott megtagadni az ismét kadéttá avanzsált fiától. Szállj le tehát arról a venyige rakásról te legderekabb szabója az osztrák-magyar hadseregnek és hogy a vacsora fogalmával e mai napon is tisztában legyünk, ime itt van egy öt korona értékű nagybecskerek ; lépj át vele amoda a derék izraelitához, kinek firmája a két kék baglyokhoz van ad- ressálva és hozz egy néhány üveg sört némi nemű harapnivalókkal egyetemben. Yes. Ezt az angol szócskát Szenteczki hangoztatta. A regényekben ugyan úgy szokott előfordulni, hogy aki mondja, az nem annyira mondja, mint inkább csak úgy mormogja a fogai között. Szenteczki azonban nem mormogta, sőt igen lelkesülten kiáltotta. Megjegyzem, hogy angolul ezen a szón kivül egy kukkot sem tudott a jámbor ; ez az egy szó is még inas korából maradt meg emlékezetében. A báróék komornyikja szokta ugyanis ünnepélyesebbé tenni ez’en szócska hangoztatásával a ruharendelést. Azonban most nem ez a lényeges ; ellenben igen komplikált események játszónak le majd mindjárt, — miként azt látni fogjuk, — a derék Grün- baum Izidor vegyeskereskedésében, — másként pedig „a két kék baglyok“ cégnél, hova Szenteczki a jó ügyhöz méltó buzgósággal hamarosan átiramodott. Az üzleti helyiség természetesen tömve volt hadfiakkal ; tüzérrel, bakával, dragonyossal és vadásszal vegyest s a távozók helyébe mindig újabb rajok érkeztek. A kiszolgálás tehát — jóllehet részt vett abban a jámbor Grünbaám Izidor összes fel és lemenő, valamint oldalági rokonsága, — egyszerűen őrültnek volt mondható ; már tudniillik őrültnek látszottak azok, kik a kiszolgálással voltak elfoglalva, mivelhogy ezzel csakugyan úgy isten igazában el voltak foglalva. Szenteczki elsősorban is az iránt érdeklődött, hogy miféle harapnivaló adód- hatik ittt, a mi a jó fogalmával némi vonatkozásban áll. Szemlélődései során úgy találta, hogy legbölcsebb dolog lesz a vén, de becsüles szaláminál maradni, a mennyiben a friss hentesáruk felettébb gyanús jellegüeknek látszanak. Kért tehát fél kiló szalámit, mit Rezsin kisasszony, — a család tagjai leg- elább Rezsinnek szólították, — legott ki is mért neki.
