Székes-Fejérvári Naptár, 1912 (40. évfolyam)

Szépirodalmi rész

104

Lajos felugrik. Nem, nem, talán téged még is inkább fog szeretni, ha kell áldozat legyek inkább én, mondja akadozott, el-el csukló hangon. Barátja rámosolyog egy gyöngéd mosoly kíséretében, s megölelik egymást. Ez a mosoly azt látszik mondani: „Gyenge vagy te, nem tudsz lemondani-“

* *

*

Nagy Ilonka ablaka alatt szomorúan huzza a cigány, sir a hegedűje. A nóta bús hangja belopódzik a kis lány ágyához, felébredt szendergéséből, ajka mosolyog. Hallgatja a hangokat s aztán elmereng a nótán. A hegedűből kicsalt szerelmes hangok kéjes rezgésbe hozzák szivét, szemei elé a képzelet egy képet rajzol, mosolyog a kép felé, szive hangosan dobog, két karját ölelésre tartja a képzelt alak felé.

S ez a kép egy cseppet sem hasonlít a két jóbarát képéhez, kik ott az ablak alatt egymásra borulva a cigány nótájába sírják el meg nem értett szerelmüket.

Nagy emberekről.

Nagy Frigyes egyszer belépett egyik ostoba udvaroncának, Brühl grófnak öltözőjébe, a hol a toilette-asztalon nagyon sok paróka hevert.

— Minek ez a sok paróka az olyan embernek, a kinek egy feje sincs — fordult a király mosolyogva kíséretéhez.

*

Chateauneuf, XIII. Lajos francia király kancellárja már kilenc éves korában elárulta rendkívüli elmebeli kiválóságait. Egyszer egy püspök nagybátyja exami- nálta a gyermeket és ez több kérdésre igen találó választ adott. Végre a főpap igy szólt hozzá:

— Egy narancsot adok, ha megmondod, hogy hol van Isten?

— És én — felelt a gyermek — kettőt adok neked, ha megmondod, hogy hol nincs.

*

A szórakozott tudós. A száz éves korában elhunyt Brassai Sámuelről maradt fenn a következő kedves anekdota : Békát fogott a tóból, hogy tanulmányozza az érverését — órával a kezében. A tanulmányozás után az órát belökte a tóba, a békát pedig beledugta a mellényzsebébe.

*

Dávid és Salamon. Schiller, a hires német költő ifjú korában hárfázni tanult. Egy rossznyelvü ismerőse gúnyolódva jegyezte meg egyszer;

— Kedves Schiller ur, ön úgy hárfázik, mint Dávid király, csak nem olyan szépen.

— És ön, viszonzá találóan a fiatal költő — ön úgy beszél mint Salamon csak nem olyan bölcsen.