Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)
Szépirodalmi rész
87 elköszönt tőlünk, elpárolgott, pedig most lett volna rá legnagyobb szükség. Ilyen a legtöbb hajóismeretség, a partig, kiszállásig tart, Podgyász nem vesz el. Fellélekzek, mikor életem kitaposott ösvényéről letérve, a nádszálas világot elhagyva, más világrészben, Amerika, demokratikus szövetséges köztársaság szabad földjét elérve, a szabad emberi jogok hazájába tettem lábomat, ahová kergetett, űzött a vágyam. Itt a demokrácia hazájában, az United States of Amerika szabadság földjén, mindenesetre nagyobb személyes szabadságot fogok élvezni, sőt élvezek már abban is, hogy az Észak Amerikai Egyesült Államok polgárait, világpolgártárs embertársaimat, megtisztelt okossággal szabadabbaknak látom, mint az otthoni honpolgárokat. Nálunk, ósdi Európában, legtőbbnyire az uralkodók ragadnak magukhoz minden nagyobb szabadságot, azokat is, melyek az alattvalókat illetnék meg. Az Unió Empire State Empire City-jében vagyok. Leteszek minden megcsontosodott előítéletről, de a magam nézetét fentartom. Amerikáról sok elemi tévedés kelt világgá. A valót fogom látni. Hatalmasan érezem, hogy az Egyesült Államok, 25—49 szélességi fok közt elterülő, Európa egész területét megközelítő hatalmas köztársaságban — önérzetemet emelő az — én is több vagyok, mint Európában, mert itt nem uralkodik a kasztszellem, nincs a társadalmi osztályoknak az a szakadozottsága, az a rangkülönbség, mely ott bolonditja az embereket és szüli az alkalmazkodó és gerinctelen embereket. A lenyűgözött önérzet, itt fel van szabadítva teljesen. Nincs az a hivatalos gőg, önmagának becsülése, miként ott. Kiérezem már az első érintkezésnél, hogy udvariasan előzékenyek az emberek, elmutatnak, szívesen útbaigazítanak, nem is szűkszavúan, egydarabon akár-r hányszor elkísértek. Világnézleti előítéleteim oszlanak, fogynak. A szigorú arcú angol, splendid isolationjában ridegnek látszik, de ha itt nyelvén beszélsz vele, vagy legalább is azzal közeledel felé, elszigeteltségéből kijön, maga lesz az udvariasság, előzékenység. Yes, sir ! Eltereljük magunktól a kikötőben ólálkodó, szolgálataikat felajánló balekfogó embereket, kik a tájékozatlanokat, zöldnek is nevezett idegeneket, a naivnak nézett európait félre vezetik, megcsalják, becsapják, meglopják. Ugratásnak nem ülünk fel. Figyelmeztetett rá Markó bácsi, de a saját tapasztalásomból is tudom, hogy az idegennel nem kell bizalmaskodni sehol sem. Akik egy irányt tartottak velem, Amerika metropolisában is ragaszkodtak hozzám s a német Hotel Mayer felé tartottunk, mikor a nap, az égen már magasan állt. Sok jelző tábla a parton, s az egyik Ferry Boot-on, széles gőzkompon, személyenként egy centért átkelünk a széles Hudson-folyón. Nemcsak más városban, Hobokenben, hanem más államban is vagyunk, New Jersey-ben. Hobokenben két németországi hajózási vonalnak a kikötője van, élénkség. Mutatnak egy khinai tengerész tisztet. Piros porcellán gomb van a kalpag féle fövegén, melynek a bársonyán sok a vörös rojt.
