Székes-Fejérvári Naptár, 1911 (39. évfolyam)

Szépirodalmi rész

tuljanak. Megerősítették tehát a külvárosokat, magában a várban pedig a bazilika és a tőle nem messze fekvő Szent Ferencz-rendü templom között, a mely már a várfallal volt határos, erődöt épitettek.

De a törökök sem maradtak hátra az ostromműveletek előkészitésében. A Szent Borbála-kápolnát, a mely körülbelül a mai Zsigrai-féle ház környékén feküdt a Széchenyi-utczában, erőddé alakítván, onnan lődözték a várbelieket és — miként Istvánffy említi — a mieink közül senki sem maradhatott a bástyán a nélkül, hogy két-három golyót ne lőttek volna rá. E mellett a Sóstóról minden nap 600 kocsival hordatott a török fát, földet, követ és törmeléket, a melyekkel a vár körül levő mocsarat áthidalta és igy szabad közlekedést nyert a városhoz.

Apróbb csatározások után augusztus 28-ik napja virradt föl és a török ostromra indult. Erről a napról említi Szinán csausz a következőket: „A katonaság a parancs értelmében minden oldalon ásót és lapátot fogott és serényen ásva, egészen a vár közelébe érkezett, sőt annak a két szárny felől eső két bástyáját is lerombolta. Azonban mindkét szárny felől egy-egy rejtekkapu volt ; a mikor két oldalon ásóval ásva haladtak előre, a gyaurok a rejtekkapukon kiütöttek és hevesen harczoltak, de végre is vereséget szenvedvén, visszafutottak a várba.“ Augusztus 29-én is rohamot intézett Khoszred pasának serege, azonban a másik szárny nem jött segitséggel és igy a roham eredménytelen maradt. Augusztus 30-ról ezt említi Szinán csausz: „Igen nagy csata volt, a gyauroknak külvárosában levő tornyok közül az egyiket elfoglalták és kétszáznál több gyaurt aprítottak össze.“

Az elmondott eseményekről meg kell jegyeznünk, hogy azok mind a budai kapu környékén játszódtak le és Varkocs itt összpontosította majdnem egész hadierejét, mig a többi külváros és a vár védése leginkább a mezőkről összegyűlt parasztság és a székesfehérvári diákok kezében volt.

Augusztus utolsó napján a külváros egyik kápolnája ellen igen erős rohamot intézett a török. Istvánffy említi, hogy a roham hevében a várőrség felrobbantotta a kápolnát. Majd ezt mondja: „A mieink ekkor kirohanván, mindent elpusztítottak és sok kártevés után győztesen tértek vissza a külvárosba. Ezen vérengző ütközet alkalmával igen sok előkelő török esett el, közöttük egy leginkább becsült pasa.“ Szinán csausznál viszont ezt olvashatjuk: „A sátán átkozott hadának ama tornya alatt aknák voltak; a mint tehát látták a gyaurok, hogy az iszlám népe fölment ama toronyra, azonnal felrobbantották az aknákat. De Allah kegyelméből a gyaurok felé működvén a tűz, több gyaur elpusztult, a min az igazhivők nagyon örvendeztek.“ Szinán csausz, úgy látszik, itt tévedésben van, mert nem említi az elesett törököket ; ezekről, talán hogy a vereség kevésbbé legyen föltűnő, már előzőleg szól. Ezt mondja: „Ahmed pasának kapudsi-basija, Oszmán Sáh bégnek zászlótartója és a boldogult Ajasz pasának Mohamed nevű vajvodája is vértanukká lettek. Továbbá Baltudsi Mohamed bég és Bilál Mahomed megsebesültek, Kara-Hiszád bégjének kethkudája pedig szintén vértanú lön. Azonkívül a