Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)

2. kép. Az elfalazott nyugati bejárat, 1996 (fotó: Zepeczaner Jenő)

mélyen beivódó datálás a kápolnát Udvarhely legrégibb műemlékévé avatta, és ez a nézet nemcsak a turistakönyvek hasábjain, hanem a szakirodalomban is meghonosodott a 20. század második harmadára.

Mintegy villámcsapásként hatott az 1973. évi régészeti ásatás eredménye - mely bukaresti szakmai irányítással, helyi régészek közreműködésével folyt miszerint a Jézus kápolna a közfelfogással ellentétben csak több száz évvel később, a 16. század második felében épült volna. Erre a lehetőségre - annak megfontolandó részletei ellenére - mind a közvélemény, mind pedig a szűkebb régészeti-művészettörténeti kutatás évtizedeken át kételkedve tekintett, és egy elkövetkező, nagyobb volumenű hitelesítő ásatás szilárdabb eredményeire várt. Erre a pillanatra 2011-ben került sor. Ásatásunk kezdetén valamelyest még mi is reménykedtünk abban, hogy a kápolna Árpád-kori, azonban a tárgyilagos feltárásmód és a régészeti-történeti adatok ez esetben is a késő középkori - fejedelemség kori építést támasztották alá.

A lényegi, tömör megfogalmazáson túl, az alábbiakban részleteiben is bemutatjuk az ásatás eredményeit, és más, kiegészítő kutatásokkal együtt összefoglaljuk jelen ismereteinket a kápolnáról, megpróbálva történelmi kontextusba illeszteni annak építését és használatát. Hangsúlyoznunk kell, hogy az írott források hiánya vagy szűkszavúsága miatt következtetéseink egy része feltételes módban

8