Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)
Zárószó Az elmúlt évek komplex kutatásai nyomán lehetővé vált, hogy a néhány évtizede vitatott keltezésű udvarhelyi Jézus kápolna építéstörténetét jól dokumentált alapokra helyezzük. A régészeti feltárások és más kiegészítő kutatások eredményei révén bizonyossá vált, hogy a kápolna a 15. század végénél nem korábbi alapítású. írott adatok híján a kápolna építéstörténetét és funkcióját illetően a Székelyföld 16. századi történelmét végigkísérő, rendkívül összetett és szerteágazó társadalmi és egyháztörténeti kontextusban kellett kísérletet tenni a kápolna alapításának és szerepének történelmi interpretációjára. A Jézus kápolna és a többi székelyföldi négykaréjos kápolna vonatkozásában nem beszélhetünk önálló stílusirányzat feltűnéséről a 16-17. században. Az alaprajzi forma a reneszánsz centrális térképzés megnyilvánulása, Erdélyben a középkori négykaréjos tértípus hagyományának továbbélése, annak újrafogalmazása lehet. Áttekintésünkben megpróbáltuk kijelölni azokat a lehetséges csomópontokat, amelyek mentén a kápolna alapításának és működésének alternatívái elhelyezhetők. A magánkápolnák körébe, és azoknak is leginkább a fogadalmi csoportjába tartozó Jézus kápolnát körüllengő homály és titokzatosság eloszlatása további levéltári kutatásoktól és a teljes felületű falkutatásoktól várható. A kápolna speciális alaprajzi formája alapján sokáig elfogadott korai keltezés mítosza helyett egy átfogó, tudományos eredményekre épülő kutatási helyzetképet kaptunk, melynek fölösleges elemeit a további kutatásoknak kell majd kirostálniuk. 43
