Sófalvi András: A székelyudvarhelyi Jézus kápolna. A székelyföldi négykaréjos kápolnák kérdéséhez - Múzeumi füzetek 32. (Székelyudvarhely, 2012)
kissé naiv rajz, viszont mégis arra késztetett, hogy a kápolna és a Komis család között kapcsolatot keressünk. Olyan személyekre gondolunk, akik a Komisok klientúrájához tartoztak, és a Komis család lekötelezettjei, vagy velük valamilyen kapcsolatban álló emberek voltak. A legnagyobb 16. századi udvarhelyszéki és székelyföldi birtokos Komis családnak ugyanis Udvarhelyen és közvetlen szomszédságában nem voltak jószágai. A család felemelkedése Kornis Miklóshoz fűződik, aki 1538-ban udvarhelyszéki főkapitány, majd fökirálybiró és fejedelmi tanácsos volt. Halála (1556) után fiai, Mihály és Farkas tovább növelték a család birtokállományát, mely legnagyobb kiterjedését Komis Farkas idején érte el, aki 1571-től udvarhelyszéki főkirálybíró volt egészen haláláig, illetve a kilencvenes években udvarhelyszéki főkapitány is (1600-ban Mihály vajda megölette, holttestét a Fehérvár melletti Morgó mezején temették el, föléje kápolnát emelve.) A Komisok esetében az udvarhelyi birtokok hiánya mellett a legfőbb problémát az képezi, hogy a homoródszentpáli Komisokról jól tudjuk, hogy elég korán (feltehetőleg már az 1560-as évek végén) áttértek az unitárius hitre. Unitárius volt a család utolsó nagy képviselője, Farkas fia, az 1625-ben elhunyt Komis Ferenc is, aki hosszabb ideig töltötte be Udvarhelyszék királybírói tisztét (1614-től haláláig), helyreállítva az udvarhelyi várat. A Komisoknál maradva, a homoródszentpáli ággal távoli rokonságban álló katolikus göncmszkai Komisok a 16. század második felétől fontos tisztségek betöltői voltak Erdélyben, és a 17. század elején a Székelyföldön is. Bár jelentősebb birtokaik nem voltak itt, Komis Farkas halálával rövid időre megszerezték annak udvarhelyszéki jószágait. Az udvarhelyszéki főkapitányi, majd főkirálybírói tisztséget betöltő Komis Boldizsár várkapitánysága idején, 1604-ben ferences szerzetesek nyertek bebocsátást az udvarhelyi várba. Az 1606/1608-ban a székely főkapitányi tisztséget is megszerző, a Báthory Gábor elleni merénylet miatt 1610-ben Kolozsváron kivégzett Boldizsár lehetne az egyik olyan történelmi személy, aki valamilyen oknál fogva fogadalmi kápolnát építhetett Udvarhelyen. Az udvarhelyszéki nemesek legnagyobb része, leszámítva a hegyek lábánál, az Udvarhelytől keletre-északkeletre fekvő falvakban élőket, a 16. század utolsó harmadára protestáns lett. A kutatás során számolnunk kellett annak lehetőségével is, hogy a kápolna protestáns alapítású is lehet, ennek valószínűsége viszont elég csekély. Egyrészt, mint a fentiekből kiderült, komolyabb birtokkal a 16. század utolsó harmadában vagy a 17. század első felében sem számolhatunk a területen, ugyanis ennek lenyomata kellene legyen az írott forrásokban. Te-40
